Szt. Márk evangélioma 14

Jézus élete ellen törnek. Jézus megkenetik. Júdás eltökéli magában, hogy őt elárulja. Jézus a húsvéti bárányt eszi tanítványival. Az új szövetségi szent vendégség szerzése. Jézus megjövendöli, hogy Péter őt megtagadja, tanítványai elhagyják. Jézus szorongása a kertben. Megfogatik és Kaifáshoz hurczoltatik. Péter megtagadja őt, de megsiratja bűnét.

1 Két nap múlva pedig húsvét vala és a kovásztalanok ünnepe, s a főpapok és irástudók arra törekvének, hogy őt megfogják álnoksággal, és megöljék. 2 Mondának pedig: Ne az ünnepnapon, netalán támadás legyen a nép között. 3 És mikor Bethániában volt a poklos Simon házában, és letelepedett, jöve egy asszony, alabastromedényben drága nárduszkenettel, és eltörvén az alabastromot, fejére önté. 4 Némelyek pedig neheztelének magokban, és mondák: Mire való e kenetvesztegetés? 5 Mert e kenetet eladhatták volna háromszáz tízesen fölűl, és a szegényeknek oszthatták volna. És boszankodának rája. 6 Jézus pedig mondá: Hagyjatok békét neki. Miért vagytok bántására? Ő jócselekedetet tett velem. 7 Mert szegények mindenkor vannak veletek, és mikor akarjátok, jót tehettek velök; én pedig nem mindenkor vagyok veletek. 8 A mi tőle telt, megcselekedte; eleve megkente az én testemet a temetésre. 9 Bizony mondom nektek: Valahol ez evangéliom hirdettetni fog egész világon, az is elmondatik, mit ez cselekedett, az ő emlékezetére. 10 És iskarioti Júdás, egy a tizenkettő közől, elméne a főpapokhoz, hogy őt nekik elárulja. 11 Kik hallván ezt, örűlének, és megigérék, hogy pénzt adnak neki. És módot keres vala benne, mint árulja el őt alkalmasan. 12 És a kovásztalanok első napján, mikor a húsvéti bárányt föláldozzák, mondák neki a tanítványok: Hova akarod, hogy menjünk, és elkészítsük ételedre a húsvétet? 13 És elkülde kettőt tanítványai közől, és mondá nekik: Menjetek a városba, és elétek jő egy korsó vizet vivő ember; kövessétek őt, 14 és a hová bemegyen, mondjátok a ház urának, hogy a mester azt izeni: Hol van a vacsorahely, hol a húsvétet tanítványimmal elköltsem? 15 És ő mutat nektek egy nagy éttermet fölterítve, ott készítsetek nekünk. 16 És elmenvén tanítványai, a városba jutának, és úgy találák, a mint mondotta vala nekik, és elkészíték a húsvétet. 17 Beesteledvén pedig, eljöve a tizenkettővel. 18 És midőn letelepedtek és evének, mondá Jézus: Bizony mondom nektek, hogy egy közőletek elárul engem, ki velem eszik. 19 Azok pedig elszomorodván, kezdék egyenkint kérdeni: Vajjon én-e? 20 És mondá nekik: Egy a tizenkettő közől, ki velem kezét a tálba mártja. 21 Az ember fia elmegy ugyan, a mint irva van felőle; de jaj annak az embernek, ki által az ember fia elárultatik; jobb lett volna neki, ha nem született volna az az ember. 22 És midőn evének, vevé Jézus a kenyeret, és megáldván megszegé és nekik adá, és mondá: Vegyétek, ez az én testem. 23 És vévén a kelyhet, hálát adván, nekik adá, és ivának abból mindnyájan. 24 És mondá nekik: Ez az én vérem, az új szövetségé, mely sokakért kiontatik. 25 Bizony mondom nektek, hogy már nem iszom e szőllőtermésből az napig, midőn amaz újat iszom majd Isten országában. 26 És dicséretet énekelvén, kimenének az olajfák hegyére. 27 És mondá nekik Jézus: Mindnyájan megbotránkoztok énbennem ez éjjel; mert írva vagyon: Megverem a pásztort, és elszélednek a juhok. 28 De minekutána feltámadok, megelőzlek titeket Galileában. 29 Péter pedig mondá neki: Ha mindnyájan megbotránkoznak is benned, de én nem. 30 És mondá neki Jézus: Bizony mondom neked, hogy te ma, ez éjjel, minekelőtte a kakas kétszer szól, háromszor tagadsz meg engem. 31 Ő pedig még inkább mondá: Ha meg kell halnom is veled, nem tagadlak meg téged. Hasonlóképen szólának mindnyájan a többiek is. 32 És jövének a majorba, melynek neve Getszemani. És mondá tanítványinak: Üljetek itt, míg imádkozom. 33 És maga mellé vévén Pétert és Jakabot és Jánost, kezde remegni és borzadni. 34 És mondá nekik: Szomorú az én lelkem mindhalálig; várjatok itt, és viraszszatok. 35 És egykevéssé elébb menvén, a földre borúla, és imádkozék, hogy, ha lehetséges, múljék el tőle ez óra. 36 És mondá: Abba, Atyám! minden lehetséges neked, vedd el tőlem e poharat; de nem a mit én akarok, hanem a mit te. 37 És eljöve, és aluva találá őket. És mondá Péternek: Simon! alszol? nem viraszthattál egy óráig? 38 Vigyázzatok és imádkozzatok, hogy kisértetbe ne essetek. A lélek ugyan kész, de a test erőtlen. 39 És ismét elmenvén, imádkozék, ugyanazon beszédet mondván. 40 És visszatérvén, ismét aluva találá őket, (mert szemeik el voltak nehezedve), és nem tudták, mit feleljenek neki. 41 És eljöve harmadszor, és mondá nekik: Aludjatok már és nyugodjatok. Elég; eljött az óra; ime az ember fia a bűnösök kezeibe adatik. 42 Keljetek föl, menjünk; ime a ki engem elárul, közel vagyon. 43 És még midőn szólott, eljöve iskarioti Júdás, egy a tizenkettő közől, és vele nagy sereg, kardokkal és dorongokkal, a főpapoktól és irástudóktól és vénektől.

44 Jelt adott vala pedig az áruló nekik, mondván: A kit megcsókolok, ő az, fogjátok meg őt, és vigyétek óvatosan. 45 És a mint eljött, mindjárt hozzájárula, mondván: Üdvözlégy, Rabbi! És megcsókolá őt. 46 Azok pedig rája veték kezeiket és megfogák őt. 47 Egy pedig a körűlállók közől kivoná kardját, és rácsapván a főpap szolgájára, elvágá annak fülét. 48 És felelvén Jézus, mondá nekik: Mint latorra, úgy jöttetek ki kardokkal és dorongokkal engem megfogni. 49 Mindennap nálatok voltam, a templomban tanítván, és nem fogtatok el engem. De be kell teljesedni az irásoknak. 50 Akkor tanítványai elhagyván őt, mindnyájan elfutának. 51 Követi vala pedig őt egy ifjú, csupán gyolcsingbe öltözötten, és megfogák őt. 52 Ez pedig elvetvén a gyolcsot, mezítelen futa el tőlök. 53 És a főpaphoz vivék Jézust, és egybegyűlének mind a papok és irástudók és vének. 54 Péter pedig távolról követé őt be egész a főpap tornáczába, és a szolgákkal a tűzhöz ülvén, melegszik vala. 55 A főpapok pedig és az egész gyülekezet Jézus ellen tanúbizonyságot keresének, hogy őt halálra adják, és nem találának. 56 Mert sokan hamis tanúbizonyságot mondának ellene; és nem voltak egyezők a bizonyságok. 57 És némelyek fölkelvén, hamisan tanúskodának ellene, mondván: 58 Mi hallottuk őt, hogy mondotta: Én elbontom e kézzel épített templomot, és három nap alatt mást építek, mely nem kézzel épűl. 59 És nem volt egyező az ő bizonyságuk. 60 És fölkelvén közepett a főpap, kérdezé Jézust mondván: Semmit sem felelsz-e azokra, miket ezek ellened mondanak? 61 Ő pedig hallgata, és semmit sem felele. Ismét kérdé őt a főpap, és mondá neki: Te vagy-e Krisztus, az áldott Istennek Fia? 62 Jézus pedig felelé neki: Én vagyok; és látni fogjátok az ember fiát ülni az Isten erejének jobbján, és eljőni az ég felhőiben. 63 A főpap pedig megszaggatván ruháit, mondá: Minek kivánunk még tanúkat? 64 Hallottátok a káromlást; mit itéltek? Kik mindnyájan halálra méltónak itélék őt. 65 És kezdék némelyek őt pökdösni, orczáját befödni, és nyakon, csapdosni, és mondani neki: Találd el! És a szolgák arczúl verék őt. 66 És midőn Péter a tornáczban odalent vala, jöve egy a főpap szolgálói közől, 67 látván Pétert ott melegedni, s rája tekintvén, mondá: Te is a názáreti Jézussal valál. 68 Ő pedig tagadá, mondván: Nem tudom, nem is értem, mit mondasz. És kiméne a tornácz elé; és szóla a kakas. 69 Azután ismét látván őt egy szolgáló, kezdé mondani a körűlállóknak: Ez is azok közől való. 70 Ő pedig ismét tagadá. És kevés vártatva megint az ott állók mondák Péternek: Bizonyára azok közől vagy, mert te is galileai vagy. 71 Ő pedig kezde átkozódni és esküdni: hogy nem ismerem azt az embert, kit mondotok. 72 És azonnal szóla ismét a kakas. És megemlékezék Péter az igéről, melyet mondott vala neki Jézus: Minekelőtte a kakas kétszer szól, háromszor tagadsz meg engem. És kezde sírni.