Szt. Márk evangélioma 15

Az egész főtörvényszék egybegyűl. Jézus Pilátus előtt, kitől halálra itéltetik. Jézus tövissel koronáztatik és kicsufoltatik, halálra hurczoltatik és keresztre feszíttetik. Jézus halála és eltemettetése.

1 És mindjárt reggel tanácsot tartván a főpapok a vénekkel, irástudókkal s az egész gyülekezettel, megkötözvén Jézust, elvivék, és átadák Pilátusnak. 2 És kérdezé őt Pilátus: Te vagy-e a zsidók királya? Ő pedig felelvén, mondá neki: Te mondod. 3 És sokban vádolák őt a főpapok. 4 Pilátus pedig ismét kérdezé őt, mondván: Nem felelsz semmit? nézd, mennyiben vádolnak tégedet. 5 Jézus pedig többé semmit sem felele, úgy hogy csodálkozék Pilátus. 6 Az ünnepnapon pedig szokott vala nekik elbocsátani egyet a foglyok közől, a kit kértenek. 7 Vala pedig egy Barabbás nevezetű, ki a lázítókkal fogatott meg, s ki a lázadásban gyilkosságot cselekedett. 8 Fölmenvén tehát a sereg, kezdé kérni azt, mit nekik mindenkor megcselekedett. 9 Pilátus pedig felelé nekik és mondá: Akarjátok-e, hogy elbocsássam nektek a zsidók királyát? 10 Mert tudja vala, hogy irígységből adták őt kézbe a főpapok. 11 De a papifejedelmek arra lázíták a sereget, hogy inkább Barabbást bocsássa el nekik. 12 Pilátus pedig ismét felelvén, mondá nekik: Mit akartok tehát, hogy cselekedjem a zsidók királyával? 13 Azok erre ismét kiáltának: Feszítsd meg őt! 14 Pilátus pedig mondá nekik: De mi gonoszt cselekedett? Azok pedig még inkább kiáltának: Feszítsd meg őt! 15 Pilátus tehát eleget akarván tenni a népnek, elbocsátá nekik Barabbást, Jézust pedig, miután megostoroztatta, átadá nekik, hogy megfeszíttessék. 16 Ekkor a vitézek a tanácsház tornáczába vivék őt, és egybehívák az egész csoportot, 17 és felöltözteték őt bíborba, és tövisből font koronát tőnek föl neki. 18 És kezdék üdvözölni őt: Üdvözlégy, zsidók királya! 19 És náddal verék fejét, és pökdösék őt, és térdet hajtván, imádák őt. 20 És minekutána megcsúfolták őt, levevék róla a bíbort, és felöltözteték saját ruháiba, és kivivék őt, hogy megfeszítsék.

21 És kényszerítének bizonyos átmenő cirenei Simont, ki a majorból jő vala, Sándor és Rufus atyját, hogy vigye az ő keresztét. 22 És vivék őt Golgota helyére, mi magyarázva, agykoponyák helye. 23 És mirrhás bort adának neki inni, de nem fogadá el. 24 És megfeszítvén őt, eloszták az ő ruháit, sorsot vetvén azokra, ki mit vigyen el. 25 Vala pedig három óra, mikor megfeszítették őt. 26 És az ő ügyének irása ez vala: A zsidók királya! 27 És ővele két latrot feszítének meg, egyikét jobbja felől, és másikát balkeze felől. 28 És beteljesedék az írás, mely azt mondja: És a gonoszok közé számláltatott. 29 Az átmenők pedig káromlák őt, hajtogatván fejöket, és mondván: Hej! ki lerontod az Isten templomát és harmadnapra ismét fölépíted, 30 szabadítsd meg magadat, leszállván a keresztről. 31 Hasonlóképen a főpapok is csúfolván, az irástudókkal mondák egymásnak: Másokat megszabadított, önmagát nem szabadíthatja meg. 32 Krisztus, Izrael királya, szálljon le most a keresztről, hogy lássuk és higyünk. És a vele megfeszíttettek is szidalmazák őt. 33 És hat órától sötétség lőn az egész földön kilencz óráig. 34 És kilencz órakor felkiálta Jézus nagy szóval, mondván: Éloi! Éloi! lamma szabaktáni? minek magyarázata ez: Én Istenem! én Istenem! miért hagytál el engem? 35 És némelyek a körűlállók közől, hallván ezt, mondák: Ime Illést híja. 36 Oda futván pedig egy, és szivacsot töltvén meg eczettel, és nádszálra tévén, inni ada neki, mondván: Hagyjátok! lássuk, ha eljön-e Illés, hogy őt levegye. 37 Jézus pedig nagy szózatot adván, meghala. 38 És a templom kárpitja ketté hasada fölétől egész aljáig. 39 Látván pedig a százados, ki átellenében áll vala, hogy így kiáltva meghalt, mondá: Valóban ez ember Isten Fia vala. 40 Valának pedig ott asszonyok is távolról nézvén, kik között vala Mária Magdolna, és Mária, a kisebbik Jakab anyja, és József anyja és Szalóme, 41 kik, mikor ő Galileában volt, követvén őt, szolgáltak neki, és sok más, kik vele együtt fölmentek vala Jerusalembe. 42 És mikor már esteledett (mivelhogy készület vala, azaz, szombat előtti nap),

43 eljöve arimateai József, egy nemes tanácsos, ki maga is várja vala Isten országát, és bátran beméne Pilátushoz, és elkéré Jézus testét. 44 Pilátus pedig csodálá, hogy immár meghalt. És híván a századost, megkérdezé őt, vajjon meghalt-e már? 45 És midőn értesűlt a századostól, Józsefnek ajándékozá a testet. 46 József pedig gyolcsot vásárolván, és levévén őt, gyolcsba takará, és betevé őt a sírba, mely a kősziklában volt kivágva, és követ hengeríte a sír ajtajára. 47 Mária Magdolna pedig és Mária, József anyja, nézik vala, hova téteték.