Szt. Márk evangélioma 4

Krisztus hasonlítja Isten országát a magvetőhöz, égő gyertyához, a fejlődő terményhez, a mustármaghoz. A háborgó tengert lecsendesíti.

1 És ismét tanítani kezde a tengernél; és nagy sereg gyűle hozzája, úgy hogy a hajóba menvén, a tengeren leült, az egész sereg pedig a tenger mellett a parton vala. 2 És sokra tanítá őket példabeszédekben, és mondá nekik az ő tanításában: 3 Halljátok: Ime a magvető kiméne vetni. 4 És midőn vetett, némely mag az útfélre esék, és eljövén az égi madarak, megevék azt. 5 Némely pedig a köves helyekre esék, hol nem vala sok földe, és hamar kikele, mert nem vala mélyen a földben; 6 de a nap hőségében, kiége, s minthogy nem vala gyökere, elszárada. 7 És némely a tövisek közé esék, és felnővén a tövisek, elfojták azt, és termést nem ada. 8 És némely a jó földbe esék, és kikelvén és növekedvén, termést ada, és terme némely harmincz-, némely hatvan- és némely százannyit. 9 És mondá: A kinek fülei vannak a hallásra, hallja meg. 10 És mikor maga volt, a tizenkettő, kik vele valának, kérdék őt a példabeszéd felől. 11 És mondá nekik: Nektek adatott tudni az Isten országa titkát; azoknak pedig, kik kivül vannak, minden példabeszédekben szól; 12 hogy látván, lássanak, és ne lássanak; hallván, halljanak, és ne értsenek; netalán megtérjenek, és nekik bűneik megbocsáttassanak. 13 És mondá nekik: Nem tudjátok e példabeszédet? s hogyan értetek meg majd minden példabeszédet? 14 A ki vet, igét vet. 15 Az útfélre esők, hol az ige vettetik, azok, kik mikor hallják, azonnal eljő a sátán, és elviszi az igét, mely az ő szivökbe vettetett. 16 Hasonlóképen melyek a köves helyekre vettetnek, azok, kik midőn hallják az igét, mindjárt örömmel veszik azt, 17 de magokban nincs gyökerök, hanem csak ideig tartók; azután ha szorongatás és üldözés támad az igéért, legottan megbotránkoznak. 18 Olyanok is vannak, melyek a tövisek közé vettetnek; ezek azok, kik az igét hallják, 19 de a világi gondok, a gazdagság csalárdsága, és egyebek megkivánása belopózván, elfojtják az igét, és gyümölcstelenné teszik. 20 A jó földbe vettettek pedig azok, kik az igét hallják és beveszik, és teremnek némely harmincz-, némely hatvan-, némely százannyit. 21 És mondá nekik: Arra való-e a gyertya, hogy véka alá tétessék vagy az ágy alá? nem arra-e, hogy a tartóra tétessék? 22 Mert semmi sincs elrejtve, mi ki ne nyilatkoztassék; és semmi sem történik titokban, hanem hogy nyilvánosságra jőjön. 23 A kinek fülei vannak a hallásra, hallja meg. 24 És mondá nekik: Jegyezzétek meg, a mit hallotok: A mely mértékkel mértek, visszaméretik nektek, felül is adatik nektek. 25 Mert a kinek vagyon, annak adatik; a kinek pedig nincsen, a mije van is, elvétetik tőle. 26 És mondá: Úgy van az Isten országa, mint mikor az ember magot vet a földbe. 27 És alszik és fölkel éjjel és nappal, és a mag kicsirázik és felnövekedik, a nélkül, hogy tudná. 28 Mert magától terem a föld először füvet, azután kalászt, azután teljes magot a kalászban. 29 És mihelyt a termény megérett, azonnal sarlót bocsát belé, mert elérkezett az aratás. 30 És mondá: Mihez hasonlítsuk az Isten országát? vagy micsoda példabeszédben példázzuk azt? 31 Mint a mustármag (olyan az), mely mikor a földbe vettetik, kisebb minden magnál, melyek a földön vannak; 32 és miután elvettetett, felnő és nagyobb lesz minden növénynél, és nagy ágakat hajt, úgy hogy árnyéka alatt az égi madarak ellakhatnak. 33 És sok ilyen példabeszédben hirdeté nekik az igét, a mint hallhatták. 34 Példabeszéd nélkül pedig nem szóla nekik; de tanitványinak külön megfejte mindeneket. 35 És mondá nekik azonnap, midőn beesteledett. Menjünk által. 36 És elbocsátván a sereget, a hajóba vivék őt, a mint vala; és más hajók is valának vele. 37 És nagy szélvész lőn, és habokat vete a hajóba, úgy hogy megtelék a hajó. 38 Ő pedig a hajó hátúljában aluszik vala egy fejelen. És felkölték őt és mondák neki: Mester! nem gondolsz-e vele, hogy elveszünk?

39 És fölkelvén, megfenyegeté a szelet, és mondá a tengernek: Hallgass, némúlj el! És megszűnék a szél, és nagy csendesség lőn. 40 És mondá nekik: Miért vagytok félénkek? még sincs-e hitetek? És nagy félelemmel félének, és mondák egymásnak: Vajjon kicsoda ez, hogy a szél és tenger engedelmeskednek neki?