Keresés itt Vagy próbálja

EscBezárás ↑↓Mozgás

Szt. Márk evangélioma 5

Jézus egy ördöngösből egy sereg gonosz lelket űz ki, s megengedi ezeknek, hogy a sertésekbe menjenek, melyek a tengerbe rohannak; meggyógyít egy vérfolyásban szenvedő asszonyt, és Jairus meghalt leányát föltámasztja.

És átmenének a tengerszoroson a gerazenusok tartományába. És a mint ő kilépett a hajóból, azonnal eléje jöve a sírok közől egy ember tisztátalan lélekkel. Kinek lakhelye a sírboltokban vala, és senki még lánczokkal sem kötözheté meg őt. Mert többször volt már bilincsekkel és lánczokkal megkötözve, de a lánczokat elszaggatta, a bilincseket összetörte, és senki sem szelídithette meg őt. És éjjelnappal mindenkor a sírboltokban és hegyeken vala, kiáltozván és roncsolván magát kövekkel. Látván tehát Jézust távolról, oda futa, és imádá őt, és kiáltván nagy szóval, mondá: Mi közöm veled? Jézus, fölséges Istennek Fia! kényszerítlek téged az Istenre, ne gyötörj engem. Mert azt mondotta neki: Menj ki, tisztátalan lélek, ez emberből. És kérdezé őt: Mi a neved? És mondá neki: Sereg az én nevem, mert sokan vagyunk. És igen kéré őt, hogy ne űzze ki a tartományból. Vala pedig ott a hegy körűl egy nagy nyáj sertés a legelőn. És igen kérék őt a lelkek, mondván: Bocsáss minket a sertésekbe, hogy beléjök menjünk. És azonnal megengedé nekik Jézus. És kimenvén a tisztátalan lelkek, a sertésekbe menének; és nagy rohammal a tengerbe rohanna a két ezerre menő nyáj, és megfúlának a tengerben. A kik pedig azokat legeltették, elfutának, s ezt hirűl vivék a városba és mezőkbe. És kimenének látni, mi történt. És Jézushoz jövének, és láták az ördögtől megszállottat ülni felöltözötten és ép ésszel; és megfélemlének. És elbeszélék nekik, a kik látták vala, mi történt azzal, kiben az ördög volt, és a sertésekkel. És kezdék kérni őt, hogy távozzék el határaikból. És midőn bement a hajóba, kezdé őt kérni, ki előbb az ördögtől gyötörtetett vala, hogy vele lehessen. De Jézus ezt nem engedé meg, hanem mondá neki: Menj haza tieidhez, és hirdesd nekik, mily nagy dolgot cselekedett az Úr veled, és mint könyörűlt rajtad. És elméne és kezdé hirdetni a tíz városban, mily nagy dolgot cselekedett vele Jézus; és mindnyájan csodálkozának. És mikor Jézus ismét átkelt hajón a tengerszoroson, nagy sereg gyűle hozzája, és ő a tenger mellett vala. És jöve a zsinagóga fejedelmei közől egy Jairus nevű; és látván őt, lábaihoz borúla. és igen kéré őt, mondván: Leányom immár halálán vagyon, jőj el, tedd rá kezedet, hogy meggyógyúljon, és éljen. És elméne vele, és nagy sereg követé őt, és szorongatá őt. És egy asszony, ki vérfolyásban volt tizenkét esztendeig, és sokat szenvedett a sok orvostól, és elköltötte mindenét, és mitsem használt, hanem még roszabbúl vala, a mint Jézus felől hallott, a seregben hátúl méne, és az ő ruháját illeté; mert azt mondá: Hogyha csak ruházatát illetem is, meggyógyúlok. És azonnal megszűnt az ő vérfolyása, és érzé testében, hogy meggyógyúlt a nyavalyától. Jézus pedig azonnal észrevévén a belőle kiment erőt, a sereghez fordúla, mondván: Ki illeté ruházatomat? És felelék neki tanítványai: Látod, hogy szorongat téged a sereg, és azt kérded: Ki illetett engem? És körűltekinte, hogy lássa meg, ki azt cselekedte. Az asszony pedig félvén és reszketvén, mivel tudta, mi történt rajta, eléjöve, és leborúlván előtte, megmonda neki mindent igazán. Ő pedig mondá neki: Leányom! a te hited meggyógyított téged; menj békével, és légy ment nyavalyádtól. Míg ő szólott, jövének a zsinagóga fejedelmétől, mondván: Leányod már meghalt, minek fárasztod tovább a mestert? Hallván pedig Jézus az igét, melyet szólottak, mondá a zsinagóga fejedelmének: Ne félj, csak higy. És nem engedé meg egyébnek, hogy őt kövesse, hanem csak Péternek és Jakabnak és Jánosnak, Jakab testvérének. És elérkezének a zsinagóga fejedelmének házába, és látá a tolongást, s mily nagyon sírnak és jajgatnak. És bemenvén, mondá nekik: Mit búsúltok és sírtok? a leányzó nem halt meg, hanem aluszik. És kineveték őt. Ő pedig kiutasítván mindnyájokat, magához vevé a leányzó atyját és anyját és a kik vele valának, és beméne, hol a leányzó fekszik vala. És megfogván a leányzó kezét, mondá neki: Talita kúmi! mi így magyaráztatik: Leányzó! (mondom neked) kelj föl. És azonnal fölkele a leányzó, és jár vala. Tizenkét esztendős vala pedig. És elálmélkodának nagy álmélkodással. És igen megparancsolá nekik, hogy senki meg ne tudja ezt, és mondá, hogy enni adjanak neki.

Idézi 86