Szt. Márk evangélioma 8

Jézus hét kenyérrel mintegy négyezer embert elégít meg. A farizeusok csodát kérnek. Jézus óvakodásra int a farizeusok és heródiánusok kovászától. Egy vakot meggyógyít. Péter vallomása. Jézus előre megmondja kínszenvedését, megdorgálja Pétert, ki őt ettől vissza akarja tartani, s keresztet és önmegtagadást hirdet.

Ama napokban, midőn ismét nagy sereg volt együtt, nem lévén mit enniök, egybehivá a tanítványokat, és mondá nekik: Szánom a sereget, mert ime már harmadnapja vannak velem, és nincs mit enniök. És ha étlen bocsátom őket haza, elfogyatkoznak az úton, mert némelyek közőlük messzünnen jöttek. És felelék neki az ő tanítványai: Honnan elégítheti meg ezeket valaki kenyerekkel itt a pusztában? És kérdé őket: Hány kenyeretek vagyon? Azok mondák: Hét. És parancsolá a seregeknek, hogy telepedjék le a földre. És vévén a hét kenyeret, s hálát adván, megszegé, és tanítványinak adá, hogy eléjök tegyék, és a sereg elé tevék. Kevés halacskájok is vala; azokat is megáldá, és eléjök hagyá tétetni. És evének, és megelégedének; és a megmaradt hulladékokból hét kosárral szedének föl. Valának pedig, a kik ettenek, mintegy négyezren; és elbocsátá őket. És azonnal hajóba szállván tanítványival, Dalmanuta tájára jöve. És kimenvén a farizeusok, kezdének vele vetekedni, és jelt kérvén tőle az égből, kisérték őt. És felsóhajtván lelkében, mondá: Minek kér jelt e nemzedék? Bizony mondom nektek, nem adatik jel e nemzedéknek. És otthagyván őket, ismét a hajóba szálla, és a tengeren átkele. És elfelejtének kenyeret vinni, és egy kenyérnél több nem vala nálok a hajóban. És inté őket, mondván: Vigyázzatok és óvakodjatok a farizeusok kovászától és Heródes kovászától. Ők pedig töprenkednek vala magokban, mondván: Hogy kenyerünk nincsen. Tudván ezt Jézus, mondá nekik: Mit töprenkedtek, hogy kenyeretek nincsen? Még sem veszitek észre, s nem értitek-e? mégis elvakult szivetek van-e? Szemeitek lévén, nem láttok-e? és füleitek lévén, nem hallotok-e? És nem jut-e eszetekbe, midőn az öt kenyeret ötezernek szegtem, hány tele kosár hulladékot szedtetek? Mondák neki: Tizenkettőt. És midőn a hét kenyeret négyezernek, hány kosár hulladékot szedtetek? Mondák neki: Hetet. És mondá nekik: Miképen van az, hogy mégsem értetek? És Betszaidába jövének, és egy vakot vezetének hozzája, és kérék őt, hogy illesse azt. És kezét fogván a vaknak, kivezeté őt a faluból, és annak szemeire pökvén, s kezeit rátévén kérdé őt, ha lát-e valamit? És nézvén, mondá: Látom járni az embereket, mint a fákat. Azután ismét annak szemeire tevé kezeit, és látni kezde és meggyógyúla úgy, hogy tisztán láta mindent. És házába küldé őt, mondván: Menj haza, és ha a faluba mégy, senkinek meg ne mondd. És elméne Jézus és tanítványai Filep Cezareájának faluiba. És az úton kérdezé tanítványait, mondván nekik: Kinek tartanak engem az emberek? Ők pedig felelék neki, mondván: Keresztelő Jánosnak, némelyek Illésnek, némelyek pedig egynek a próféták közől. Akkor mondá nekik: Ti pedig kinek tartotok engem? Felelvén Péter, mondá neki: Te vagy a Krisztus. És meginté őket, hogy azt senkinek se mondják felőle. És kezdé tanítani őket, hogy az ember fiának sokat kell szenvedni, és megvettetni a vénektől, főpapoktól és irástudóktól, és megöletni, és harmadnapon föltámadni. És ezen igét nyiltan beszélé. És fogván őt Péter, kezdé feddeni. Ki megfordúlván, és tanítványira nézvén, megdorgálá Pétert, mondván: Hátra tőlem, ellenkező! mert nem érted, mik az Istenéi, hanem mik az emberekéi. És egybehíván a sereget tanítványival együtt, mondá nekik: Ha ki engem akar követni, tagadja meg önmagát, és vegye föl keresztjét, és kövessen engem. Mert a ki életét meg akarja tartani, elveszti azt; a ki pedig életét elveszti érettem s az evangéliomért, megmenti azt. Mert mit használ az embernek, ha egész világot megnyeri, és lelkének kárát vallja? Vagy mit ad az ember váltságúl lelkéért? Mert a ki szégyell engemet és igéimet e parázna és vétkes nemzedékben, az ember fia is szégyenleni fogja őt, mikor eljő Atyjának dicsőségében a szent angyalokkal.

Idézi 83