Szt. Márk evangélioma 9

Az Úr színe változása. Jézus Illés eljöveteléről beszél, megszabadít egy ördöngöst, ismétli jövendölését kínszenvedéseiről, megrója tanítványait a nagyravágyás miatt. Egy ördögűző, ki Jézust nem követte. A botránkoztatásról.

1 És mondá nekik: Bizony mondom nektek, hogy vannak némelyek az ittállók közől, kik nem ízlelik meg a halált, mignem meglátják az Istennek hatalommal jövő országát. 2 És hat nap múlva maga mellé vevé Jézus Pétert és Jakabot és Jánost, és fölvivé őket egy magas hegyre külön, és szinében elváltozék előttök. 3 És ruhái fényesek lőnek és igen fehérek, mint a hó, minő fehéret a festő nem állíthat elő a földön. 4 És megjelenék nekik Illés Mózessel, és szólának Jézussal.

5 És felelvén Péter, mondá Jézusnak: Rabbi! jó nekünk itt lennünk; csináljunk három hajlékot, neked egyet, Mózesnek egyet, és Illésnek egyet. 6 Mert nem tudja vala, mit mond, mivel fölötte megrettentek. 7 És felhő szálla le, megárnyékozván őket; és szózat jöve a felhőből, mondván: Ez az én szerelmes fiam, őt hallgassátok. 8 És azonnal körültekintvén, senkit többé nem látának, hanem csak Jézust magokkal. 9 És a mint lejöttek a hegyről, meghagyá nekik, hogy senkinek se beszéljék, a miket láttak, hanem csak mikor az ember fia halottaiból föltámad. 10 És az igét magokban tarták, csak egymástól kérdvén, mi az: mikor halottaiból földámad. 11 És kérdezék őt, mondván: Miért mondják tehát a farizeusok és irástudók, hogy előbb Illésnek kell jőnie? 12 Ő pedig felelvén, mondá nekik: Illés, midőn előbb eljövend, helyreállít mindeneket; és a mint írva vagyon az ember fiáról, hogy sokat kell szenvednie és megvettetnie. 13 De mondom nektek, hogy Illés is eljött, (és azt cselekedték rajta, a mit akartak), a mint írva vagyon felőle. 14 És tanítványihoz jövén, nagy sereget láta körűlök, és az irástudókat velök vetekedve. 15 És az egész nép, a mint meglátta Jézust, elálmélkodék és megfélemlének, és eléje futván, köszönték őt. 16 És kérdé őket: Miről vetekedtek egymás között? 17 És felelvén egy a seregből, mondá: Mester! hozzád hoztam fiamat, kiben néma lélek vagyon. 18 Akárhol megragadja őt, lecsapja, és tajtékzik, fogait csikorgatja és elszárad. És mondottam tanítványidnak, hogy űzzék ki azt, de nem tehették. 19 Ő pedig felelvén, mondá: Oh hitetlen nemzedék! meddig leszek nálatok? meddig tűrlek titeket? Hozzátok őt hozzám. 20 És elhozák. És a mint meglátta őt, a lélek azonnal megháborítá; és a földre esvén, fetreng vala, tajtékozván. 21 És kérdezé atyját: Mennyi ideje, hogy ez esett rajta? Amaz pedig mondá: Gyermekségétől. 22 És gyakorta vetette őt tűzbe és vízbe, hogy elveszítse. De ha valamit tehetsz, segíts minket, könyörűlvén rajtunk. 23 Jézus pedig mondá neki: Ha hihetsz, minden lehetséges a hivőnek. 24 És azonnal fölkiáltván a gyermek atyja, könyhullatásokkal mondá: Hiszek, Uram! segíts az én hitetlenségemen. 25 És midőn látta Jézus az egybefutó sereget, megfenyegeté a tisztátalan lelket, mondván neki: Siket és néma lélek! én parancsolom neked, menj ki belőle, és többé beléje ne menj. 26 És fölkiáltván és igen gyötörvén őt, kiméne belőle, és lőn, mint a holt, úgy, hogy sokan mondák, hogy meghalt. 27 Jézus pedig kézenfogva, fölemelé őt, és fölkele. 28 Midőn aztán bement a házba, tanítványai kérdék őt titkon: Miért nem űzhettük mi ki azt? 29 És mondá nekik: Ez a faj semmi által ki nem mehet, hanem csak imádság és böjtölés által. 30 És onnan elindúlván, átmenének Galileán; és nem akarta, hogy valaki tudja. . 31 Tanítja vala pedig tanítványait, és mondá nekik: Az ember fia az emberek kezeibe adatik, és megölik őt, de megöletvén, harmadnapra feltámad. 32 Ők pedig nem érték az igét, de nem merék őt megkérdeni. 33 És jutának Kafarnaumba. Otthon lévén, kérdezé őket: Mit beszélgettetek az úton? 34 Ők pedig hallgatának, mivelhogy az úton egymással arról vetekedtek vala: Ki nagyobb közőlük? 35 És elülvén, hivá a tizenkettőt, és mondá nekik: Ha ki első akar lenni, legyen mindenik között utolsó és mindenik szolgája. 36 És fogván egy gyermeket, közéjök állítá, s megölelvén őt, mondá nekik: 37 A ki egyet az ily gyermekek közől befogad az én nevemben, engem fogad be; és a ki engem befogad, nem engem fogad be, hanem azt, ki engem küldött. 38 Felelé neki János, mondván: Mester! láttunk egyet a te nevedben ördögöt űzni, ki nem követ minket, és eltiltottuk őt. 39 Jézus pedig mondá: Ne tiltsátok el őt; mert nincs, ki csodát tévén az én nevemben, egyhamar gonoszúl szólhasson felőlem. 40 Mert a ki nincs ellenetek, mellettetek vagyon. 41 És ha valaki nektek italúl egy pohár vizet ad az én nevemben azért, hogy Krisztuséi vagytok: bizony mondom nektek, nem veszti el jutalmát. 42 És a ki megbotránkoztat egyet e bennem hivő kisdedek közől, jobb volna annak, ha malomkő köttetnék nyakára, és a tengerbe vettetnék. 43 És ha kezed megbotránkoztat téged, vágd el azt; jobb neked csonkán az életre bemenned, mint két kezed lévén, a gehennába jutnod, a kiolthatlan tűzre, 44 hol az ő férgök meg nem hal, és tüzök el nem alszik. 45 És ha lábad megbotránkoztat téged, vágd el azt; jobb neked sántán az örök életre bemenned, mint két lábad lévén, a gehenna megolthatlan tüzére vettetned, 46 hol az ő férgök meg nem hal, és tüzök el nem alszik. 47 Hogyha szemed megbotránkoztat téged, vájd ki azt; jobb neked egy szemmel az Isten országába bemenned, mint két szemed lévén, a gehenna tüzére vettetned, 48 hol az ő férgök meg nem hal, és tüzök el nem alszik. 49 Mert mindenki tűzzel sózatik meg, és minden áldozat sóval sózatik meg. 50 Jó a só; de ha a só ízetlen lesz, mivel adtok ízt annak? Legyen só bennetek, és békeség legyen közöttetek.