Szt. Máté evangélioma 13

1 Az napon kimenvén Jézus a házból, a tenger mellett ül vala. 2 És nagy sereg gyülekezék hozzája, úgy, hogy a hajócskába szállván, leült, és az egész sereg a parton állott. 3 És sokat szóla nekik példabeszédekben, mondván: Ime a magvető kiméne vetni. 4 És a mint vetett, némelyek az útfélre esének, és eljövén az égi madarak, megevék azokat. 5 Némelyek pedig köves helyekre esének, hol nem vala sok földük, és hamar kikelének, nem lévén mélyen a földben. 6 De a nap melegében a hőség megütvén azokat, minthogy nem vala gyökerök, elszáradának. 7 Némelyek pedig tövisek közé esének, és felnövén a tövisek, elfojták azokat. 8 Némelyek pedig jó földbe esének és termének, némely százannyit, némely hatvanannyit, némely harminczannyit. 9 A kinek fülei vannak a hallásra, hallja meg. . 10 És hozzá menvén a tanítványok, mondák neki: Miért szólasz nekik példabeszédekben? 11 Ki felelvén, mondá nekik: Mert nektek adatott tudnotok a mennyek országa titkait, nekik pedig nem adatott. 12 Mert a kinek vagyon, annak adatik, és bővelkedni fog; a kinek pedig nincsen, a mije van is elvétetik tőle. 13 Azért szólok nekik példabeszédekben, mert látván, nem látnak, és hallván, nem hallanak, és nem értenek. 14 És beteljesedik rajtok Izaiás jövendölése, mely így szól: Hallván hallotok, és nem értetek; és látván láttok, de mégsem láttok. 15 Mert megvastagodott e nép szive, és füleikkel nehezen hallanak, és szemeiket behunyják, netalán hogy lássanak szemeikkel, és füleikkel halljanak, és értsenek szivökkel, és megtérjenek, és meggyógyítsam őket. 16 A ti szemeitek pedig boldogok, mert látnak, és füleitek, mert hallanak. 17 Mert bizony mondom nektek, hogy sok próféták és igazak kivánták látni, a miket láttok, és nem látták; és hallani, a miket hallotok, és nem hallották. 18 Ti tehát halljátok a magvető példabeszédét. 19 Ha valaki hallja az ország igéjét, és nem érti, eljő a gonosz, és elragadja a mi szivébe vettetett; ez az, mi útfélre vettetett. 20 A mi pedig köves helyre vettetett, az, ki az igét hallja, és mindjárt örömmel fogadja azt; 21 de nincs gyökere magában, hanem csak ideig tart; mikor pedig háborúság és üldözés indíttatik az igéért, azonnal megbotránkozik. 22 A mi pedig tövisek közé vettetett, az, ki az igét hallja, de e világi szorgoskodás és a gazdagság csalárdsága elfojtja az igét, és gyümölcstelenné leszen. 23 A mi pedig jó földbe vettetett, az, ki az igét hallja és érti, és gyümölcsöt hoz, és terem némely százannyit, némely hatvanannyit, némely pedig harminczannyit. 21.) 24 Más példabeszédet ada eléjök, mondván: Hasonlóvá lett mennyeknek országa azon emberhez, ki jó magot vetett földébe. 25 Mikor pedig aludtak az emberek, eljöve az ő ellensége, és fölül konkolyt vete a búza közé, és elméne. 26 Mikor pedig felnőtt a vetés, és termést hozott, akkor föltetszék a konkoly is. 27 Ekkor eljövén a családos ember szolgái, mondák neki: Uram! nemde jó magot vetettél földedbe, honnét vagyon tehát konkolya? 28 És mondá nekik: Ellenséges ember cselekedte azt. A szolgák pedig kérdezék őt: Akarod-e, hogy elmenjünk, és kiszedjük azokat? 29 És mondá: Nem, nehogy a konkolyt szedvén, kigyomláljátok azzal együtt a búzát is. 30 Hagyjátok mindakettőt felnőni aratásig, és aratás idején megmondom az aratóknak: Szedjétek ki előbb a konkolyt, és kössétek azt kévékbe megégetésre; a búzát pedig gyüjtsétek az én csűrömbe. 31 Más példabeszédet ada eléjök, mondván: Hasonló mennyeknek országa a mustármaghoz, melyet vévén az ember, elvete földébe. 32 Mely kisebb ugyan minden magnál, mikor pedig felnő, nagyobb minden növénynél, és fává leszen, úgy, hogy az égi madarak eljőnek és ágain laknak. 33 Más példabeszédet monda nekik: Hasonló mennyeknek országa a kovászhoz, melyet vévén az asszony, elvegyíte három véka lisztbe, míg mind megkovászosodék. 34 Mindezeket példabeszédekben mondá Jézus a seregnek, és példabeszédek nélkül nem szóla nekik; 35 hogy beteljesedjék, mit a próféta jövendölt, mondván: Megnyitom számat példabeszédekben, kimondom, a mi el volt rejtve világ kezdetétől. 36 Akkoron elbocsátván a sereget, haza méne, és hozzájárulának tanítványai, mondván: Fejtsd meg nekünk a szántóföld konkolyáról mondott példabeszédet. 37 Ki felelvén, mondá nekik: Az, ki jó magot vet, az ember fia. 38 A szántóföld pedig e világ; a jó mag, azok az ország fiai; a konkoly pedig a gonosz fiak. 39 Az ellenség, ki azt vettette, az ördög; az aratás a világ végezete; az aratók pedig az angyalok. 40 Tehát valamint összeszedetik a konkoly, a tűzben elégettetik, úgy leszen a világ végezetén. 41 Az ember fia elküldi angyalait, kik az ő országából mind kiszedik a botrányokat és azokat, ki gonoszságot cselekesznek, 42 és tüzes kemenczébe vetik őket. Ott leszen sírás és fogak csikorgatása. 43 Akkor az igazak fényleni fognak, mint a nap, az ő Atyjok országában. A kinek fülei vannak a hallásra, hallja meg. 44 Hasonló mennyeknek országa a szántóföldön elrejtett kincshez; melyet, ha megtalált az ember, elrejti, s azon való örömében elmegyen, és eladja minden vagyonát, és megveszi azt a szántóföldet. 45 Ismét hasonló mennyeknek országa a kereskedő emberhez, ki jó gyöngyöket keres. 46 Találván pedig egy drága gyöngyöt, elméne, és eladá minden vagyonát, és megvevé azt. 47 Ismét hasonló mennyeknek országa a tengerbe vetett, és mindenféle halat összefogó varsához. 48 Melyet, midőn megtelt, kivontak, s a part mellett leülvén, kiválasztották a jókat edényekbe, a roszakat pedig kivetették. 49 Igy lesz a világ végezetén is: Kimennek az angyalok, és az igazak közől kiválasztják a gonoszokat, 50 és a tüzes kemenczébe vetik őket; ott leszen sírás és fogak csikorgatása. 51 Értettétek-e mindezeket? Felelék neki: Értettük. 52 Mondá nekik: Azért minden tanúlt irástudó mennyeknek országában hasonló a családos emberhez ki az ő kincseiből újakat és ókat hoz elő. 53 És lőn, miután Jézus elvégezte e példabeszédeket, elméne onnét.

54 És hazájába jövén, tanítá őket zsinagógáikban, úgy, hogy csodálkozának, és mondák: Honnét van ennek ez a bölcsesége és csodatévő ereje? 55 Nemde ez az ács fia? nemde anyja Máriának neveztetik? és atyjafiai Jakab és József, Simon és Júdás? 56 És húgai nemde mind nálunk vannak? Honnét vevé tehát mindezeket? 57 És megbotránkozának őbenne. Jézus pedig mondá nekik: Nincs próféta tisztelet nélkül, hanem csak hazájában és házában. 58 És nem tőn ott sok csodát az ő hitlenségök miatt.