Szt. Máté evangélioma 14

Keresztelő Jánosnak egy asszony miatt feje vétetik. Jézus a pusztában több ezer embert csodálatosan megvendégel. Magánosan éjjel imádkozik a hegyen. A tengeren jár. A merűlni kezdő Pétert megszabadítja. Jézus ruhájának szegélye is gyógyít.

1 Az időben hallá Heródes, a negyedes fejedelem, Jézus hírét; 2 és mondá szolgáinak: Ez keresztelő János; ő támadott fel halottaiból, és azért munkálkodnak benne a csodaerők. 3 Tudniillik Heródes megfogatta vala Jánost, és megkötöztette, és tömlöczbe vettette Herodiásért, az ő testvérének feleségeért; 4 mert János azt mondotta neki: Nem szabad neked őt bírnod. 5 És meg akará őt ölni, de féle a néptől, mert mint prófétát tartják vala őt.

6 Heródes születése napján pedig Herodiás leánya tánczola közöttük, és tetszék Heródesnek. 7 Azért esküvéssel igéré, hogy megadja neki, bármit kérjen tőle. 8 Az pedig, előre megintetvén anyjától, mondá: Add nekem itt egy tálban keresztelő János fejét. 9 És elszomorodék a király; de az eskü és az együtt letelepedettek miatt, parancsolá megadatni. 10 És elküldvén, fejét véteté Jánosnak a tömlöczben. 11 És elhozaték feje egy tálban, és a leánynak adaték, ki azt anyjának vivé. 12 És eljövén tanítványai, elvivék testét és eltemeték; és elmenvén, hirűl adák ezt Jézusnak. 13 Mit hallván Jézus, eltére onnét hajócskán puszta helyre a magányba; de mikor ezt meghallotta a sereg, követé őt gyalog a városokból. 14 És kimenvén, látá a nagy sereget; és könyörűle rajtok, és meggyógyítá betegeiket. 15 Beesteledvén pedig, hozzá jövének tanítványai, mondván: A hely puszta, az idő már elmúlt; bocsásd el a sereget, hogy a falukba menvén, magoknak eleséget vegyenek. 16 Jézus pedig mondá nekik: Nem szükség elmenniök, adjatok ti nekik enni.

17 Felelének neki: Nincsen itt, csak öt kenyerünk és két halunk. 18 Ki mondá nekik: Hozzátok ide nekem azokat. 19 És miután meghagyta, hogy a sereg telepedjék le a szénára, vevé az öt kenyeret és két halat, s az égbe tekintvén, megáldá és megszegé, és a tanítványoknak adá a kenyereket, a tanítványok pedig a seregnek. 20 És evének mindnyájan, és megelégedének. És a fölmaradt hulladékból tizenkét tele kosarat szedének. 21 Az evők száma pedig ötezer férfiú volt, az asszonyokon és gyermekeken kivül. 22 És mindjárt kényszeríté Jézus a tanítványokat beszállani a hajócskába, és előre átmenni a tengeren, míg elbocsátá a sereget. 23 És elbocsátván a sereget, fölméne a hegyre egyedűl imádkozni. Beesteledvén pedig, csak egyedűl vala ottan. 24 A hajócska pedig a tenger közepén hányaték a haboktól, mert ellenkező szél vala. 25 Az éjszakának negyedik őrváltásakor pedig hozzájok méne, a tengeren járván. 26 És a mint látták őt a tengeren járni, megháborodának mondván: Ez rém! És a félelem miatt kiáltának. 27 És mindjárt szóla nekik Jézus, mondván: Bízzatok, én vagyok, ne féljetek. 28 Felelvén pedig Péter, mondá: Uram! ha te vagy, parancsold nekem, hogy hozzád menjek a vizen. 29 Ő pedig mondá: Jőj! És kiszállván Péter a hajócskából, a vizen jár vala, hogy Jézushoz menjen. 30 Látván pedig az erős szelet, megijede, és midőn merűlni kezdett, kiálta, mondván: Uram! ments meg engem. 31 És Jézus azonnal kinyujtván kezét, megfogá őt, és mondá neki: Kicsinyhitű! miért kételkedtél? 32 És midőn bementek a hajócskába, megszűnék a szél. 33 A kik pedig a hajócskában valának, eljövének, és imádák őt, mondván: Bizonyára, Isten Fia vagy! 34 És miután átkeltek a tengeren, Genezar földére jövének. 35 És megismervén őt azon hely férfiai, elküldének az egész környékre, és eléje hozák mind a betegeket, 36 és kérék őt, hogy csak ruhája szegélyét illethessék. És a kik illették, mind meggyógyúltak.