Szt. Máté evangélioma 16

Krisztus a farizeusoknak csak Jónás jelét adja, s tanítványait óvakodásra inti a farizeusok és szadduceusok kovászától. Péter vallomása és elsősége. Krisztus jövendöl saját kínszenvedéséről, haláláról és föltámadásáról; megrója Pétert, ki őt vissza akarja tartani, s inti mindnyájokat, hogy kiki vegye föl keresztjét, és érdem szerint fog fizetni.

És hozzá járúlván a farizeusok és szadduceusok, kisérték és kérék őt, hogy az égből jelt mutasson nekik. Ő pedig felelvén, mondá nekik: Midőn esteledik, az mondjátok: Tiszta idő lesz, mert vörös az ég. És reggel: Ma égi háború lesz, mert vöröslik a szomorú ég. Az ég szinéből tehát tudtok itélni; s az idők jeleit nem tudhatnátok-e? A gonosz és parázna nemzedék jelt kiván, de nem adatik neki jel, hanem csak Jónás próféta jele. És elhagyván őket, elméne. És mikor tanítványai a tengeren túl mentek, elfelejtének kenyeret vinni. Ő pedig mondá nekik: Vigyázzatok és óvakodjatok a farizeusok és szadduceusok kovászától. Ők pedig töprenkednek vala magokban, mondván: Nem hoztunk kenyeret. Jézus pedig tudván ezt, mondá: Mit töprenkedtek magatokban, kicsinyhitűek! hogy kenyeretek nincsen? Mégsem értitek-e, és nem emlékeztek az ötezer ember közt elosztott öt kenyérről, és hány kosárravalót szedtetek föl? Sem a hét kenyérről a négyezer ember között, és hány kosárravalót szedtetek föl? Miért nem értitek, hogy nem a kenyérről mondottam nektek: Óvakodjatok a farizeusok és szadduceusok kovászától? Akkor érték meg, mit mondott, nem, hogy óvakodjanak a kenyér kovászától, hanem a farizeusok és szadduceusok tudományától. Jöve pedig Jézus Filep Cezareájának környékére, és kérdé tanítványait, mondván: Kinek tartják az emberek az ember fiát? Ők pedig mondák: Némelyek keresztelő Jánosnak, némelyek Illésnek, némelyek pedig Jeremiásnak, vagy egynek a próféták közől. Mondá nekik Jézus: Ti pedig kinek tartotok engem? Felelvén Simon Péter, mondá: Te vagy Krisztus, az élő Isten Fia. Felelvén pedig Jézus, mondá neki: Boldog vagy Simon, Jónás fia! mert a test és vér nem jelentette ki ezt neked; hanem Atyám, ki mennyekben vagyon. Én is mondom neked, hogy te Péter vagy, és e kőszálon fogom építeni anyaszentegyházamat, és a pokol kapui nem vesznek erőt rajta. És neked adom a mennyek országa kulcsait. És a mit megkötendesz a földön, meg leszen kötve mennyekben is; és a mit feloldandasz a földön, fel leszen oldozva mennyekben is. Akkor meghagyá tanítványinak, hogy senkinek ne mondják, hogy ő a Jézus Krisztus. Attólfogva kezdé Jézus jelenteni tanítványainak, hogy neki Jerusalembe kell menni, és sokat szenvedni a vénektől és irástudóktól és papi fejedelmektől, és megöletni, és harmadnapon föltámadni. És külön vivén őt Péter, kezdé feddeni, mondván: Távol legyen ez tőled, Uram! nem történik ez rajtad. Ki megfordúlván, mondá Péternek: Hátra tőlem, ellenkező! botránkozásúl vagy nekem; mert nem érted azokat, mik Istenéi, hanem azokat, mik emberekéi. Akkor mondá Jézus az ő tanítványainak: Ha ki utánam akar jőni, tagadja meg önmagát és vegye föl keresztjét, és kövessen engem. Mert a ki életét meg akarja tartani, elveszti azt; a ki pedig életét elveszti érettem, megtalálja azt. Mert mit használ az embernek, ha egész világot megnyeri is, lelkének pedig kárát vallja? vagy mi váltságot ad az ember lelkéért? Mert az ember fia eljövendő lesz Atyjának dicsőségében az ő angyalaival; és akkor megfizet kinekkinek az ő cselekedetei szerint. Bizony mondom nektek, vannak némelyek a ittállók közől, kik nem ízlelik meg a halált, mígnem meglátják az ember fiát eljőni az ő országában.

Idézi 226