Szt. Máté evangélioma 17

Úr színe változása a hegyen. Illés eljövetele. Jézus egy holdkóros fiút meggyógyít. A hit ereje egyesűlve az imádsággal és böjtöléssel. Jézus kínszenvedéseiről jövendöl; megfizeti az adópénzt önmagáért és Péterért.

És hat nap múlva, maga mellé véve Jézus Pétert és Jakabot és Jánost, ennek öcscsét, és fölvivé őket egy magas hegyre külön. És szinében elváltozék előttök; és fénylék orczája, mint a nap, ruhái pedig fehérek lőnek, mint a hó. És ime megjelenének nekik Mózes és Illés, szólván vele. Felelvén pedig Péter, mondá Jézusnak: Uram! jó nekünk itt lennünk; ha akarod, csináljunk itt három hajlékot, neked egyet, Mózesnek egyet, és Illésnek egyet. Még ő szólott, ime fényes felhő árnyékozá meg őket. És ime szózat a felhőből, mondván: Ez az én szerelmes Fiam, kiben nekem jó kedvem telik; őt hallgassátok. Ezt hallván a tanítványok, orczájokra esének, és igen megfélemlének. És hozzájok menvén Jézus, illeté őket, és mondá nekik: Keljetek föl, és ne féljetek. Fölemelvén pedig szemeiket, senkit nem látának, hanem csak egyedűl Jézust. És a mint lejöttek a hegyről, meghagyá nekik Jézus, mondván: Senkinek se mondjátok a látomást, míg az ember fia halottaiból föl nem támad. És megkérdék a tanítványok őt, mondván: Miért mondják tehát az irástudók, hogy előbb Illésnek kell jőnie? Ő pedig felelvén, mondá nekik: Illés ugyan eljövend és helyreállít mindeneket; mondom pedig nektek: hogy Illés már eljött, de nem ismerték meg őt, hanem a mit akartak, az cselekedték rajta. Az ember fia is így fog szenvedni tőlök. Akkor értették a tanítványok, hogy keresztelő Jánosról szólott nekik. És midőn a sereghez érkezett, egy ember méne hozzája, s térdre esvén előtte, mondá: Uram! könyörűlj fiamon, mert holdkóros, és kínosan szenved, mert sokszor tűzbe esik, gyakran vízbe.
Jézus meggyógyítja a holdkóros ördöngöst
És bemutattam őt tanítványidnak, de nem gyógyíthatták meg őt. Felelvén pedig Jézus, mondá: Oh hitetlen és romlott nemzedék! meddig leszek veletek? meddig tűrlek titeket? Hozzátok őt ide hozzám. És megfeddé őt Jézus, és kiméne belőle az ördög, és meggyógyúla a gyermek azon órától. Akkor a tanítványok titkon Jézushoz járulának, mondván: Miért nem űzhettük mi ki azt? Mondá nekik Jézus: A ti hitlenségtek miatt. Mert bizony mondom nektek: Ha annyi hitetek leend, mint a mustármag, és mondjátok e hegynek: Menj innét amoda; elmegyen, és semmi sem lesz nektek lehetetlen. Ez a faj pedig nem űzetik ki, hanem csak imádság és böjtölés által. Mikor pedig Galileában tartózkodtak, mondá nekik Jézus: Az ember fia az emberek kezeibe adatik, és megölik őt; de harmadnapra föltámad. És ezen igen megszomorodának. És mikor Kafarnaumba jutottak, az adópénzt szedők Péterhez menének, és megszólíták őt: A ti mesteretek nem fizeti-e meg az adópénzt? Mondá amaz: Igen is. És midőn bement a házba, megelőzé őt Jézus, mondván: Mit gondolsz, Simon! a föld királyai kiktől vesznek vámot vagy adót? önfiaiktól-e, vagy az idegenektől? És ő mondá: Az idegenektől. Mondá neki Jézus: Tehát a fiak szabadok. Azonban, hogy meg ne botránkoztassuk őket, menj a tengerhez, vesd meg a horgot, és az első beleakadó halat fogd ki, és fölnyitván száját, találsz egy statert; vedd azt, és add nekik érettem és éretted.

Idézi 63