Szt. Máté evangélioma 21

Jézus a nép örömkiáltásai között vonúl be Jerusalembe. A templomból kiűzi az árusokat. A kisdedek ajkaiból jövő dicséret. Jézus megátkozza a fügefát. A hit ereje. A főpapokat megszégyeníti kérdések által, s a két fiúról és gonosz munkásokról mondott példabeszédek által.

1 És midőn Jerusalemhez közeledtek, és Betfágéba jöttek az olajfák hegyénél, akkor Jézus elkülde két tanítványt, 2 mondván nekik: Menjetek a helységbe, mely ellenetekben vagyon, és azonnal találtok egy megkötött szamarat és vemhét vele; oldjátok el, és hozzátok ide nekem. 3 És ha valaki nektek valamit szól, mondjátok, hogy az Úrnak ezekre szüksége vagyon, és azonnal elbocsátja azokat. 4 Ez pedig mind lőn, hogy beteljesedjék, mit a próféta jövendölt, mondván: 5 Mondjátok meg Sion leányának: Ime a te királyod jő neked szelíden, ülvén a szamáron és a teherhordozónak vemhén. 6 Elmenvén tehát a tanítványok, úgy cselekvének, a mint parancsolt vala nekik Jézus. 7 És elhozák a szamarat és vemhét, és azokra tevék ruháikat, és őt rája fölülteték. 8 A nagy sereg pedig leteríté ruháit az úton; mások pedig ágakat vágnak vala a fákról, és elteríték az úton.

9 A seregek pedig, melyek megelőzik, és melyek követik vala őt, kiáltának, mondván: Hosanna Dávid fiának! áldott, ki az Úr nevében jő! Hosanna a magasságban! 10 És midőn bement Jerusalembe, fölindúla az egész város, mondván: Kicsoda ez? 11 A népek pedig mondák: Ez Jézus Galileából, a názáreti próféta. 12 És beméne Jézus az Isten templomába, és mind kiűzé, kik a templomban árúlnak és vesznek vala, s a pénzváltók asztalait és a galambárusok székeit fölforgatá, 13 és mondá nekik: Irva vagyon: Az én házam imádság házának hivatik; ti pedig azt latrok barlangjává tettétek. 14 És hozzá járulának a vakok és sánták a templomban, és meggyógyítá őket. 15 Látván pedig a papi fejedelmek és irástudók a csodákat, melyeket tett, és a gyermekeket, kik a templomban kiáltanak vala, mondván: Hosanna Dávid fiának! boszankodának, 16 és mondák neki: Hallod-e, mit mondanak ezek? Jézus pedig felelé nekik: Igen, hallom. Soha nem olvastátok-e, hogy a kisdedek és csecsemők szája által viszed véghez a dicséretet? 17 És elhagyván őket, kiméne a városból Bethániába, és ott marada. 18 Reggel pedig visszatérvén a városba, megéhezék. 19 És látván egy fügefát az út mellett, ahhoz méne, és semmit nem találván azon, hanem csak leveleket, mondá annak: Soha terajtad gyümölcs ne teremjen mindörökké! És a fügefa azonnal elszárada. 20 És látván a tanítványok, csodálkozának, mondván: Ime azonnal hogy elszárada! 21 Felelvén pedig Jézus, mondá nekik: Bizony mondom nektek, ha hitetek leend, és nem kételkedtek, nemcsak a fügefával tehetitek ezt, de hogyha e hegynek mondjátok is: Indúlj meg, és merűlj a tengerbe! megleszen. 22 És mindazt, mit imádságban hittel kértek, megnyeritek. 23 És a mint a templomba ment, hozzájárulának tanítása közben a papi fejedelmek és a nép vénei, mondván: Micsoda hatalommal cselekszed ezeket? És ki adta neked e hatalmat? 24 Felelvén Jézus, mondá nekik: Én is teszek nektek egy kérdést, melyet ha megfejtetek nekem, és is megmondom nektek, micsoda hatalommal cselekszem ezeket? 25 János keresztsége honnét volt? mennyből-e vagy az emberektől? Ők pedig gondolkodnak vala magokban, mondván: 26 Ha azt mondjuk: mennyből; azt viszonozza majd nekünk: Miért nem hittetek tehát neki? Ha pedig az mondjuk: az emberektől; félünk a néptől, mert Jánost mindnyájan prófétának tartották: 27 És felelvén Jézusnak, az mondák: Nem tudjuk. Mondá ő is nekik: Én sem mondom meg nektek, micsoda hatalommal cselekszem ezeket. 28 Azonban mit véltek? Egy embernek két fia vala. És elmenvén az elsőhöz, mondá: Fiam! menj ma, dolgozzál szőllőmben. 29 Az pedig felelvén, mondá: Nem megyek. De utóbb megbánván, elméne. 30 Azután a másikhoz menvén, hasonlóképen szóla. Az pedig felelvén, mondá: Elmegyek, Uram! és nem méne. 31 Melyik teljesítette a kettő közől atyja akaratját? Felelék neki: Az első. Mondá nekik Jézus: Bizony mondom nektek, hogy a vámosok és parázna személyek megelőznek titeket Isten országában. 32 Mert eljött János hozzátok az igazság útján, és nem hittetek neki; a vámosok és parázna személyek pedig hittek neki. Ti láttátok ezt, s azután sem tartottatok bűnbánatot, hogy higyetek neki. 33 Halljatok más példabeszédet: Vala egy családos ember, ki szőllőt ültetvén, bekeríté azt sövénynyel, és sajtót ása benne, és tornyot építe, és bérbe adván azt a míveseknek, messze útra méne. 34 Mikor pedig a terményérés ideje elközelgetett, szolgáit a mívesekhez küldé, hogy beszedjék a szőllőterményt. 35 De a mívesek megfogván az ő szolgáit, némelyet megverének, némelyet megölének, némelyet pedig megkövezének. 36 Ismét más szolgákat külde, többet az elsőknél; és hasonlóképen cselekvének azokkal is. 37 Végre pedig fiát küldé hozzájok, mondván: Meg fogják becsülni fiamat. 38 Azonban a mívesek látván a fiút, mondák magok között: Ez az örökös, jertek, öljük meg őt, és mienk lesz az ő öröksége. 39 És megragadván őt, kiveték a szőllőből, és megölék. 40 Mikor tehát eljő a szőllő ura, mit fog cselekedni azon mívesekkel? 41 Felelék neki: A gonoszokat gonoszúl veszti el, és szőllőjét más míveseknek adja bérbe, kik megviszik neki a termést annak idejében. 42 Mondá nekik Jézus: Soha nem olvastátok-e az irásokban: „A kő, melyet megvetettek az építők, szeglet fejévé lőn. Az Úrtól lett ez, és csodálatos a mi szemeink előtt?“ 43 Azért mondom nektek, hogy elvétetik tőletek az Isten országa, és oly nemzetnek adatik, mely gyümölcsét megtermi. 44 És a ki e kőre esik, megsérűl; a kire pedig esik, azt összezúzza. 45 És hallván a papi fejedelmek és farizeusok az ő példabeszédeit, megérték, hogy róluk szól. 46 És szándékuk vala őt megfogni; de félének a néptől, mert prófétának tartják vala őt.