Szt. Máté evangélioma 22

Példabeszéd a királyi menyekzős vendégségről. Adjátok meg Istennek, a mi Istené, a császárnak, a mi a császáré. A halottak feltámadása. A főparancs. A Messiás Dávid fia és ura.

1 És felelvén Jézus, ismét példabeszédekben szóla nekik, mondván: 2 Hasonló mennyeknek országa egy királyemberhez, ki menyekzőt szerze fiának. 3 És elküldé szolgáit, hogy a hivatalosakat híják meg a menyekzőre; de nem akarának eljőni. 4 Ismét más szolgákat külde, mondván: Mondjátok meg a hivatalosaknak: Ime elkészítettem ebédemet, tulkaim a hizlalt állataim meg vannak ölve, és minden kész; jőjetek a menyekzőre. 5 Azok pedig elmulasztván, elmenének, némelyik majorjába, némelyik pedig keresete után. 6 A többiek pedig megfogák az ő szolgáit, és szidalmakkal illetvén, megölék. 7 Hallván ezt a király, megharaguvék, és elküldvén hadait, elveszté ama gyilkosokat, és azok városát felgyujtá. 8 Akkor mondá szolgáinak: A menyekző kész ugyan, de a hivatalosak nem voltak méltók. 9 Menjetek ki tehát az útfelekre, és a kiket találtok, mind híjátok a menyekzőre. 10 És kimenvén szolgái az utakra, összegyüjték mind a kiket találtak, roszakat és jókat, és betelék a menyekzős ház letelepűltekkel. 11 Beméne pedig a király, hogy lássa a letelepűlteket, és láta ott egy embert, ki nem volt menyekzős ruhába öltözve. 12 És mondá neki: Barátom! hogy jöttél ide be, menyekzős ruhád nem lévén? Amaz pedig elnémúla. 13 Akkor mondá a király a szolgáknak: Megkötözvén kezeit és lábait, vessétek őt a külső sötétségre; ott leszen sírás és fogak csikorgatása. 14 Mert sokan vannak a hivatalosak, de kevesen a választottak. 15 Akkor elmenvén a farizeusok, tanácsot tartának, hogy megfogják őt beszédében. 16 És hozzája küldék tanítványaikat a heródiánusokkal, mondván: Mester! tudjuk, hogy igazmondó vagy, és az Isten útját igazságban tanítod, és nem törődöl senkivel, mert nem tekinted az emberek személyét; 17 mondd meg tehát nekünk, mit állítasz: Szabad-e adót adni a császárnak, vagy nem? 18 Tudván pedig Jézus az ő álnokságukat, mondá: Mit kisértetek engem? képmutatók! 19 Mutassátok meg nekem az adópénzt. Azok pedig eléhozának neki egy tízest. 20 És mondá nekik Jézus: Kié ez a kép és e fölirás?

21 Felelék neki: A császáré. Akkor mondá nekik: Adjátok meg tehát a mi a császáré a császárnak, és a mi Istené az Istennek. 22 És hallván ezt, elcsodálkozának, és ott hagyván őt, elmenének. 23 Azon nap járulának hozzá a szadduceusok, kik azt mondják, hogy nincs föltámadás; és kérdék őt, 24 mondván: Mester! Mózes meghagyta: Ha valaki meghal, fia nem lévén, akkor atyjafia vegye el annak feleségét, és támaszszon magzatot atyjafiának. 25 Vala nálunk hét testvér. Az első, feleséget vévén, meghalt, és nem lévén magzata, feleségét atyjafiának hagyta. 26 Hasonlóképen a második, harmadik is, a hetedikig. 27 Mindezek után pedig végre az asszony is meghalt. 28 Feltámadáskor tehát a hét közől kinek leszen az felesége, mert mindeniké volt? 29 Felelvén pedig Jézus, mondá nekik: Tévedtek, nem tudván az irásokat, sem az Isten erejét. 30 Mert a feltámadásban nem házasodnak, sem férjhez nem mennek; hanem lesznek, mint az Isten angyalai mennyben. 31 A halottak feltámadásáról pedig nem olvastátok-e, mit az Isten mondott, így szólván nektek: 32 „Én vagyok Ábrahám Istene és Izsák Istene és Jákob Istene?“ Az Isten nem a holtak Istene, hanem az élőké. 33 És hallván ezt a seregek, csodálkozának az ő tudományán. 34 A farizeusok pedig hallván, hogy elnémította a szadduceusokat, egybegyűlének; 35 és kérdé őt közőlük egy törvénytudó, kisértvén őt. 36 Mester! melyik a főparancsolat a törvényben? 37 Mondá neki Jézus: Szeressed a te Uradat Istenedet teljes szivedből és teljes lelkedből és teljes elmédből. 38 Ez a legnagyobb és első parancsolat. 39 A második pedig hasonló ehhez: Szeressed felebarátodat, mint tennenmagadat. 40 E két parancsolaton függ az egész törvény és a próféták. 41 Összegyüjtvén pedig a farizeusokat, kérdé őket Jézus, 42 mondván: Mit tartotok ti Krisztus felől? Ki fia? Mondák neki: Dávidé. 43 Mondá nekik: Miképen híja tehát Dávid őt lélekben Urának, mondván: 44 Mondá az Úr az én Uramnak: Ülj az én jobbomra, míg ellenségeidet lábaid zsámolyává teszem? 45 Ha tehát Dávid őt Urának híja, mimódon fia ő? 46 És senki egy szót sem felelhete neki, sem nem meré őt senki az naptól többé kérdeni.