Szt. Máté evangélioma 26

Krisztus szól keresztre feszittetéséről. A zsidók tanácsot tartanak ellene. Jóillatú kenettel megöntetik. Júdás készűl az ő elárulására. Jézus a húsvéti bárányt eszi, az utolsó vacsora, az új szövetségi szent vendégség szerzése. Jézus előre megmondja, hogy Péter meg tagadja őt, az olajfák hegyére megyen, Júdástól elárúltatik és Kaifáshoz hurczoltatik. Péter megtagadja őt, de bűnét megsiratja.

1 És lőn, a mint elvégezte Jézus mind e beszédeket, mondá tanítványinak 2 Tudjátok, hogy két nap múlva húsvét leszen, és az ember fia elárúltatik, hogy megfeszíttessék. 3 Akkor egybegyűlének a papi fejedelmek és a nép vénei a főpap tornáczába, ki Kaifásnak neveztetik vala. 4 És tanácsot tartának, hogy Jézust álnoksággal megfogják és megöljék. 5 Mondának pedig: Ne az ünnepnapon, netalán támadás legyen a nép között. 6 Mikor pedig Jézus Bethániában volt, a poklos Simon házában, 7 járúla hozzája egy asszony, alabastromedényben drága kenettel, melyet az asztalnál ülőnek fejére önte. 8 Látván ezt a tanítványok, neheztelének, mondván: Mirevaló e vesztegetés? 9 Mert ezt drágán el lehetett volna adni, és a szegényeknek osztani. 10 Tudván pedig ezt Jézus, mondá nekik: Miért vagytok ez asszony bántására? Ő jó cselekedetet tett velem. 11 Mert szegények mindenkor vannak veletek; én pedig nem mindenkor vagyok veletek. 12 Mert ő e kenetet testemre öntvén, azt temetésemre cselekedte. 13 Bizony mondom nektek, valahol ez evangéliom hirdettetni fog egész világon, az is elmondatik, mit ez cselekedett, az ő emlékezetére. 14 Akkor elméne egy a tizenkettő közől, ki iskarioti Júdásnak neveztetik vala, a papifejedelmekhez. 15 és mondá nekik: Mit akartok nekem adni, és én őt kezetekbe adom? Azok pedig rendelének neki harmincz ezüstpénzt. 16 És attólfogva alkalmat keres vala, hogy őt elárulja. 17 A kovásztalanok első napján pedig a tanítványok Jézushoz járulának, mondván: Hol akarod, hogy elkészítsük ételedre a húsvétet? 18 Jézus pedig mondá: Menjetek a városba, egyvalakihez, és mondjátok neki: A mester mondja: Az én időm közel vagyon, nálad tartom a húsvétet az én tanítványimmal. 19 És úgy cselekvének a tanítványok, a mint rendelte vala nekik Jézus, és elkészíték a húsvétet. 20 Beesteledvén pedig, letelepedék tizenkét tanítványával. 21 És midőn evének, mondá: Bizony mondom nektek, hogy egy közőletek elárul engem. 22 És igen megszomorodván, kezdék egyenkint kérdeni: Vajjon én vagyok-e? Uram! 23 Ő pedig felelvén, mondá: A ki velem kezét a tálba mártja, az árul el engem. 24 Az ember fia elmegy ugyan, a mint írva van felőle; de jaj annak az embernek, ki által az ember fia elárultatik; jobb lett volna neki, ha nem született volna az az ember. 25 Felelvén pedig Júdás, ki elárulta őt, mondá: Vajjon én vagyok-e? Rabbi! Felelé neki: Te mondád. 26 Midőn pedig vacsoráltanak, vevé Jézus a kenyeret, megáldá és megszegé, és adá tanítványinak, és mondá: Vegyétek és egyétek, ez az én testem. 27 És vevén a kelyhet, hálát ada, és nekik adá, mondván: Igyatok ebből mindnyájan; 28 mert ez az én vérem, az új szövetségé, mely sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára. 29 Mondom pedig nektek: Nem iszom mostantól e szőllőtermésből az napig, mikor amaz újat iszom majd veletek Atyám országában. 30 És dicséretet énekelvén, kimenének az olajfák hegyére. 31 Akkor mondá nekik Jézus: Ti mindnyájan megbotránkoztok énbennem ez éjjel. Mert írva vagyon: Megverem a pásztort, és elszélednek a nyáj juhai. 32 Minekutána pedig feltámadok, megelőzlek titeket Galileában. 33 Felelvén pedig Péter, mondá neki: Ha mindnyájan megbotránkoznak is benned, és soha meg nem botránkozom. 34 Mondá neki Jézus: Bizony mondom neked, hogy ez éjjel, minekelőtte a kakas szól, háromszor tagadsz meg engem. 35 Mondá neki Péter: Ha meg kell halnom is veled, nem tagadlak meg téged. Hasonlóképen szólának mindnyájan a tanítványok is. 36 Akkor méne Jézus velök a majorba, mely Getszemáninak neveztetik, és mondá tanítványinak: Üljetek itt, míg amoda megyek, és imádkozom. 37 És maga mellé vévén Pétert és Zebedeus két fiát, kezde bánkódni és szomorkodni. 38 Akkor mondá nekik: Szomorú az én lelkem mindhalálig; várakozzatok itt, és viraszszatok velem.

39 És egykevessé elébb menvén, orczájára borúla, imádkozván és mondván: Atyám! ha lehetséges, múljék el e pohár tőlem; mindazáltal nem a mint én akarom, hanem a mint te. 40 És méne tanítványihoz, és aluva találá őket, és mondá Péternek: Igy nem viraszthattatok-e velem egy óráig? 41 Vigyázzatok és imádkozzatok, hogy kisértetbe ne essetek. A lélek ugyan kész, de a test erőtlen. 42 Ismét másodszor elméne, és imádkozék, mondván: Atyám! ha e pohár el nem múlhatik a nélkül, hogy megigyam, legyen a te akaratod. 43 És eljöve ismét, és aluva találá őket; mert szemeik el voltak nehezedve. 44 És elhagyván őket, ismét elméne, és imádkozék harmadszor, ugyanazon beszédet mondván. 45 Akkor tanítványihoz jöve, és mondá nekik: Aludjatok már és nyugodjatok. Ime elközelgetett az óra, és az ember fia a bűnösök kezeibe adatik. 46 Keljetek föl, menjünk; íme közeledik, a ki engem elárul. 47 Míg ő szólott, ime Júdás, egy a tizenkettő közől, eljöve, és vele nagy sereg, kardokkal és dorongokkal, küldetve a papifejedelmektől és a nép véneitől. 48 A ki pedig elárulta őt, jelt adott nekik mondván: A kit megcsókolok, ő az, fogjátok meg. 49 És azonnal Jézushoz járulván, mondá: Üdvözlégy, Rabbi! És megcsókolá őt. 50 Mondá neki Jézus: Barátom! mi végre jöttél? Akkor hozzája menének, és kezeiket Jézusra veték, és megfogák őt. 51 És íme egy azok közől, kik Jézussal valának, kinyujtván kezét, kivoná kardját, és rácsapván a papifejedelem szolgájára, elvágá annak fülét. 52 Akkor mondá neki Jézus: Tedd vissza helyére kardodat; mert mindazok, kik fegyvert fognak, fegyver által vesznek el. 53 Vagy azt véled, hogy nem kérhetem Atyámat? És ad nekem azonnal többet tizenkét ezred angyalnál. 54 Miképen teljesednek be tehát az írások, melyek szerint így kell lenni? 55 Azon órában mondá Jézus a seregnek: Mint latorra, úgy jöttetek ki kardokkal és dorongokkal engem megfogni. Mindennap nálatok ültem, tanítván a templomban, és nem fogtatok el engem. 56 Ez pedig mind lőn, hogy beteljesedjenek a próféták irásai. Akkoron a tanítványok mindnyájan elhagyván őt, elfutának. 57 Amazok pedig fogván Jézust, vivék Kaifáshoz, a papifejedelemhez, hol az írástudók és vének egybegyűltek vala. 58 Péter pedig követé őt távolról a papifejedelem tornáczáig; és oda bemenvén, leüle a szolgákkal, hogy lássa végét. 59 A papifejedelmek pedig és az egész gyülekezet hamis tanúbizonyságot keresének Jézus ellen, hogy őt halálra adják; 60 és nem találának, noha sok hamis tanú jött elő. Utoljára pedig jöve két hamis tanú, 61 és így szólának: Ez mondotta: Leronthatom az Isten templomát, és harmadnap múlva fölépíthetem azt. 62 És fölkelvén a papifejedelem, mondá neki: Semmit sem felelsz-e azokra, miket ezek ellened bizonyítanak? 63 Jézus pedig hallgata. És a papifejedelem mondá neki: Kényszerítlek téged az élő Istenre, hogy mondd meg nekünk, ha te vagy-e Krisztus, az Isten Fia? 64 Felelé neki Jézus: Te mondád! azonban mondom nektek: Ezután meglátjátok az ember fiát ülni az Isten erejének jobbján, és eljőni az ég felhőiben. 65 Akkor a papifejedelem megszaggatá ruháit, mondván: Káromkodék! Mi szükségünk van még tanúkra? ime most hallottátok a káromlást. 66 Mit itéltek? Azok pedig felelvén, mondák: Méltó a halálra. 67 Akkoron orczájára pökdösének, és nyakon csapdosák őt, némelyek pedig tenyereikkel arczúlverék, 68 mondván: Találd el Krisztus! kicsoda az, ki megütött téged? 69 Péter pedig kivül a tornáczban ül vala; és hozzá járula egy szolgáló, mondván: Te is a galileai Jézussal valál. 70 Ő pedig tagadá mindnyájok előtt, mondván: Nem tudom, mit mondasz. 71 Midőn pedig kiment az ajtón, meglátá őt más szolgáló, és mondá azoknak, kik ott valának: Ez is a názáreti Jézussal vala. 72 És ismét tagadá esküvel: Hogy nem ismerem az embert. 73 És kevés vártatva, hozzája menének az ottállók, és mondák Péternek: Bizonyára te is azok közől vagy, mert szólásod is elárul téged. 74 Akkor kezde átkozódni és esküdni, hogy nem ismeri az embert. És azonnal megszólala a kakas. 75 És megemlékezék Péter Jézus igéjéről, melyet mondott vala: Minekelőtte a kakas szól, háromszor tagadsz meg engemet. És onnan kimenvén, keservesen síra.