Szt. Máté evangélioma 27

Krisztus Pilátushoz vitetik. Júdás kétségeesése. Jézus Pilátus előtt. Barabbás, a gyilkos, Jézus elé tétetvén, szabadon bocsáttatik. Jézust megostorozzák, tövissel koronázzák, kicsúfolják, Kalváriahegyre hurczolják, s ott két lator között keresztre feszítik. Három óráig tartó sötétség. Jézus kiadja lelkét. A halála után történt csodák. Arimateai József eltemeti őt; a sírhoz fegyveres őrök állittatnak.

1 Reggel pedig tanácsot tartának mindnyájan a papifejedelmek és a nép vénei Jézus ellen, hogy őt halálra adják. 2 És megkötözve vivék őt és átadák Pontzius Pilátus helytartónak. 3 Akkoron látván Júdás, ki őt elárulta, hogy el van itélve: megbánván tettét, visszavivé a harmincz ezüstpénzt a papifejedelmeknek és véneknek, 4 mondván: Vétkeztem, elárulván az igaz vért. Ők pedig mondák: Mi gondunk rá? te lássad. 5 És elvetvén a templomban az ezüst pénzt, visszatére, és elmenvén, fölakasztá magát. 6 A papifejedelmek pedig, fölvevén az ezüst pénzt, mondák: Nem szabad azt a templom pénztárába tenni; mert vér dija. 7 Tanácsot tartván pedig, megvevék rajta egy fazekas telkét a jövevények temetésére. 8 Azért hívatik az a föld Hakeldamának, azaz, vérteleknek mai napiglan. 9 Akkor beteljesedék, a mit Jeremiás próféta megjövendölt, mondván: És vevék a harmincz ezüst pénzt, a megbecsültnek árát, kit megvásároltak Izrael fiaitól, 10 és a fazekas telkéért adák azt, a mint nekem rendelte az Úr. 11 Jézus pedig a helytartó előtt álla, és kérdé őt a helytartó, mondván: Te vagy-e a zsidók királya? Felelé neki Jézus: Te mondád. 12 És midőn vádoltatott a papifejedelmektől és vénektől, semmit sem felele. 13 Akkor mondá neki Pilátus: Nem hallod-e, mennyit vallanak ellened? 14 És egy szavára sem felele neki, úgy hogy fölötte csodálkozék a helytartó. 15 Az ünnepnapon pedig szokott vala elbocsátani a helytartó a népnek egy foglyot, a kit akartanak. 16 Vala pedig akkor egy híres foglya, ki Barabbásnak neveztetett. 17 Midőn tehát azok egybegyűltek, mondá Pilátus: Kit akartok, hogy elbocsássak nektek, Barabbást-e, vagy Jézust, ki Krisztusnak mondatik? 18 Mert tudja vala, hogy irígységből árulták el őt. 19 Midőn pedig az itélőszéken ült, hozzája külde felesége, mondván: Semmi közöd neked avval az igazzal; mert sokat szenvedtem ma álomlátásban őmiatta. 20 Azonban a papifejedelmek és vének rábeszélék a népet, hogy Barabbást kérjék, Jézust pedig elvesztessék. 21 Felelvén pedig a helytartó, mondá nekik: Kit akartok, hogy nektek a kettő közől elbocsássak? Ők pedig mondák: Barabbást. 22 Mondá nekik Pilátus: Mit cselekedjem tehát Jézussal, ki Krisztusnak mondatik? 23 Szólának mindnyájan: Feszíttessék meg! Mondá nekik a helytartó: De mi gonoszt cselekedett? Azok pedig még inkább kiáltának, mondván: Feszíttessék meg! 24 Látván pedig Pilátus, hogy semmire sem megy, hanem inkább nő a zajongás, vizet vévén, megmosá kezeit a nép előtt, mondván: Én ártatlan vagyok ezen igaznak vérétől; ti lássátok. 25 És felelvén az egész nap, mondá: Az ő vére mirajtunk és a mi fiainkon! 26 Akkor elbocsátá nekik Barabbást, Jézust pedig, miután megostoroztatta, kezeikbe adá, hogy megfeszíttessék. 27 Akkor a helytartó vitézei elvivén Jézust a tanácsházba, egybegyüjték körülötte az egész csoportot. 28 És levetköztetvén őt, biborszín palástot adának rája,

29 és tövisből koronát fonván, fejére tevék, és nádat jobbkezébe. És térdet hajtván előtte, csúfolák őt, mondván: Üdvözlégy, zsidók királya! 30 És rá pökdösvén, vevék a nádat, és fejét verék vele. 31 És minekutána megcsúfolták őt, levevék róla a palástot, és felöltözteték saját ruháiba, és kivivék őt, hogy megfeszítsék. 32 Kimenvén pedig, találának egy Simon nevű cirenei embert; ezt kényszeríték, hogy vigye az ő keresztjét. 33 És jövének azon helyre, mely Golgotának neveztetik, mely az agykoponyák helye. 34 És adának neki epével vegyített bort inni. És midőn megízlelte azt, nem akará inni.

35 Minekutána pedig megfeszítették őt, eloszták az ő ruháit, sorsot vetvén azokra, hogy beteljesedjék, mit a próféta megjövendölt, mondván: Elosztották magok közt ruháimat, és öltönyömre sorsot vetettek. 36 És leülvén, őrzik vala őt. 37 És feje fölé tevék az ő ügyét írva: Ez Jézus, a zsidók királya. 38 Akkor megfeszítteték vele két lator is, egyik jobbról, és másik balfelől. 39 Az átmenők pedig káromolák őt, hajtogatván fejöket. 40 és mondván: Hej, ki lerontod az Isten templomát, és harmadnapra fölépíted azt, szabadítsd meg magadat; ha Isten fia vagy, szállj le a keresztről. 41 Hasonlóképen a papifejedelmek is az irástudókkal és vénekkel együtt, csúfolva mondák: 42 Másokat megszabadított, önmagát nem szabadíthatja meg; ha Izrael királya, szálljon le most a keresztről, és hiszünk neki. 43 Az Istenben bízott, szabadítsa meg most, ha akarja őt; mert azt mondotta: hogy Isten fia vagyok. 44 Ugyanazt hányák szemére a latrok is, kik vele megfeszíttettek vala. 45 Hat órától pedig sötétség lőn az egész földön kilencz óráig. 46 És kilencz óra tájban kiálta Jézus nagy szóval, mondván: Éli! Éli! lamma szabaktáni? azaz: Én Istenem! én Istenem! miért hagytál el engem? 47 Némelyek pedig az ottállók közől hallván ezt, mondák: Illést híja ez. 48 És azonnal elfutván egy közőlük, szivacsot vőn, megtölté eczettel, és nádszálra tévén, inni ada neki. 49 A többiek pedig mondák: Hadd lássuk, ha eljön-e Illés, hogy megszabadítsa őt. 50 Jézus pedig ismét nagy szóval kiáltván, kiadá lelkét. 51 És íme a templom kárpitja ketté hasada fölétől egész aljáig; a föld megindúla, a kősziklák megrepedének, 52 a sírok megnyílának, és sok szentnek testei, kik elaludtak vala, föltámadának. 53 És kilépvén a sírokból az ő föltámadása után, a szent városba jövének, és sokaknak megjelenének. 54 A százados pedig és a kik vele valának Jézus őrizetére, látván a földindúlást és a történteket, igen megfélemlének, mondván: Valóban, Isten Fia volt ez! 55 Valának pedig ott sokan asszonyok, távolról nézvén, kik követték vala Jézust Galileából, hogy neki szolgáljanak. 56 Kik között vala Mária Magdolna, és Mária, Jakab 54>) és József anyja, és Zebedeus fiainak anyja. 57 Mikor pedig már esteledett, jöve egy arimateai József nevű gazdag ember, ki szintén Jézus tanítványa vala. 58 Ez elméne Pilátushoz, és elkéré Jézus testét. Pilátus legott meghagyá, hogy átadják a testet. 59 És elvévén a testet József, betakará azt tiszta gyolcsba, 60 és saját új sírjába tevé, melyet a kősziklában vágott vala. És nagy követ hengeríte a sír ajtajára, és elméne. 61 Ott vala pedig Mária Magdolna és a másik Mária, a sír ellenében ülvén. 62 Másnap pedig, mely az ünnepi készület után esik, egybegyülének a papifejedelmek és farizeusok Pilátushoz, 63 mondván: Uram! megemlékeztünk, hogy ama csábító még életében mondotta: Harmadnap múlva feltámadok. 64 Hagyd meg tehát, hogy őrizzék a sírt harmadnapig, netalán eljőjenek tanítványai, és ellopják őt, és azt mondják a köznépnek: Feltámadott hallottaiból! és az utóbbi tévedés roszabb lesz az elsőnél. 65 Mondá nekik Pilátus: Van őrségetek, menjetek, őrizzétek, a mint tudjátok. 66 Azok pedig elmenvén, megerősíték a sírt őrökkel, megpecsételvén a követ.