Szt. Máté evangélioma 9

Jézus egy inaszakadtat meggyógyít. Mátét hivja. A jövendő megújulásról tanítást ad. Egy asszonyt a vérfolyástól megszabadít, ki ruhája szélét érintette. A zsinagóga-fejedelem meghalt leányát föltámasztja. Két vaknak a látást, egy némának a szólást visszaadja. Nagy nyáj, kevés pásztor; nagy aratás, kevés munkás.

És bemenvén a hajócskába, átkele a tengeren, és jöve az ő városába. És íme hozának neki egy ágyban fekvő inaszakadtat. És látván Jézus azok hitét, mondá az inaszakadtnak: Bízzál fiam! megbocsáttatnak neked a te bűneid. És ime némelyek az irástudók közől mondák magokban: Ez káromkodik. És látván Jézus az ő gondolataikat, mondá: Miért gondoltok gonoszokat sziveitekben? Mi könnyebb, mondani-e: Megbocsáttatnak neked bűneid; vagy mondani: Kelj föl, és járj? Hogy pedig tudjátok, hogy az ember fiának hatalma vagyon a földön a bűnök megbocsátására; – akkor mondá az inaszakadtnak: Kelj föl, vedd ágyadat, és menj házadba. És fölkele, és haza méne. Látván pedig ezt a seregek, megfélemlének, és dicsőiték az Istent, ki ily hatalmat adott az embereknek. És mikor onnét elment Jézus, láta egy Máté nevű embert a vámon ülni. És mondá neki: Kövess engem. És fölkelvén, követé őt. És lőn, hogy letelepedvén ennek házában, ime sok vámos és bűnös jövén, letelepedének Jézussal és az ő tanítványival. És látván a farizeusok, mondák az ő tanítványinak: Miért eszik a vámosokkal és bűnösökkel a ti mesteretek? Jézus pedig hallván ezt, mondá: Nem szükséges az orvos egészségeseknek, hanem a betegeknek. Elmenvén pedig, tanúljátok meg, mit tesz az: Irgalmasságot akarok, és nem áldozatot. Mert nem jöttem híni az igazakat, hanem a bűnösöket. Akkor hozzá járulának János tanítványai, mondván: Miért böjtölünk gyakorta mi és a farizeusok, a te tanítványaid pedig nem böjtölnek? És mondá nekik Jézus: Vajjon kesereghet-e a vőlegény násznépe, míg velök van a vőlegény? Eljőnek pedig a napok, mikor elvétetik tőlök a vőlegény; akkor majd fognak böjtölni. Senki nem vet viselt ruhára új posztófoltot; mert elveszi a ruha épségét, és a szakadás roszabb leszen. Sem új bort nem töltenek ó tömlőkbe; mert különben a tömlők kiszakadnak, a bor kifut, és a tömlők elromlanak; hanem az új bort új tömlőkbe töltik, és mind a kettő megmarad. Midőn ezeket mondotta nekik, ime egy fejedelem járúla hozzá, és imádá őt, mondván: Uram! leányom most halt meg; de jer, tedd rá kezedet, és élni fog. És fölkelvén, követé őt Jézus és az ő tanítványai. És ime egy asszony, ki vérfolyásban szenved vala tizenkét év óta, hátúl járúla hozzá és illeté az ő ruhája szegélyét; mert mondá magában: Hacsak ruházatát illetem is, meggyógyúlok. Jézus pedig megfordúlván, és látván őt, mondá: Bízzál, leányom! a te hited meggyógyított téged. És meggyógyúla az asszony azon órában. És midőn Jézus a fejedelem házába jött és látta a síposokat és tolongó sereget, mondá: Távozzatok; mert nem halt meg a leányzó, hanem aluszik. És kineveték őt. És miután kiutasíttatott a sereg, beméne, megfogá kezét; és fölkele a leányzó. És ennek híre terjede azon egész földön. És elmenvén onnét Jézus, két vak követé őt, kiáltván és mondván: Dávidnak fia! könyörűlj rajtunk. Mikor pedig haza érkezett, hozzá menének a vakok; és mondá nekik Jézus: Hiszitek-e, hogy ezt megcselekedhetem veletek? Felelének neki: Igen is, Uram! Akkor illeté szemeiket, mondván: A ti hitetek szerint legyen nektek. És megnyílának szemeik. És Jézus meginté őket, mondván: Vigyázzatok, hogy valaki meg ne tudja. Ők pedig kimenvén, elhiresztelék őt azon egész földön. Azok kimenetele után, ime hozának eléje egy néma embert, kiben ördög vala. És kiűzvén az ördögöt, szóla a néma, és csodálák a seregek, mondván: Ilyet soha nem láttak Izraelben. A farizeusok pedig mondák: Az ördögök fejedelme által űzi ki az ördögöket. És körűljárá Jézus mind a városokat és falukat, tanítván az ő zsinagógájokban, és hirdetvén az ország evangéliomát, és meggyógyítván minden nyavalyát és minden betegséget. Látván pedig a sereget, könyörűle rajtok; mert nyavalygók valának és elszéledezének, mint a pásztor nélkül való juhok. Akkor mondá tanítványinak: Az aratás ugyan sok, de a munkás kevés. Kérjétek azért az aratás Urát, hogy küldjön munkásokat az ő aratásába.

Idézi 141