Náhum jövendölése 2

Ninive város elpusztúlása.

1 Ime a hegyekben a békehirdető és békejelentő lábai; szenteld meg, Júda, ünnepeidet, és teljesítsd fogadásaidat; mert többé nem megy át rajtad a Beliál; mindenestül elveszett. 2 Feljő már a pusztító szemed láttára, ki őrt áll az ostrom fölött; nézzed az útat, erősítsd meg ágyékaidat, szedd össze minden erődet; 3 mert az Úr megfizet a Jákobon tett kevélységért, valamint az Izraelen tett kevélységért; mivel a pusztítók szétszórták őket, és csemetéiket megrongálták. 4 Az ő bajnokai paizsa tüzes, harczos férfiai vörös ruhájuak; tüzesek a szekér gyeplői az ő készűlete napján, s a szekérvezetők nyugodtak. 5 Az útakon összezavarodnak a szekerek, összeütköznek az utczákon; kinézésök, mint a szövétneké, mint a futosó villámlásé. 6 Megemlékezik bajnokairól, kik utaikra rohannak; sietve mennek föl annak kőfalaihoz, és ott kész az oltalom. 7 A folyóvizek kapui nyitva vannak, és a templom földig lerontatott. 8 És a hadinép fogságra vitetik; és szolgálói elhajtatnak, zokogva, mint a galambok, keseregve sziveikben. 9 És Ninive tele volt vízzel, mint a halastó, hanem ők elfutottak; álljatok meg, álljatok meg! de nincs, ki visszatérjen. 10 Ragadozzátok el az ezüstöt, ragadozzátok el az aranyat; nincs vége a gazdagságnak minden kivánatos edényekben. 11 Széthányatott, elkapdostatott és elszaggattatott; a szivek ellankadnak, a térdek reszketnek, a vesék mind elerőtlenedtek, és mindnyájok orczája, mint a fazék feketesége. 12 Hol van az oroszlánok tanyája, és az oroszlánkölykök táphelye, hová az oroszlán járt és az oroszlán kölyke, hogy bemenjen oda, és nem volt, ki elrettentse? 13 Az oroszlán elegendőt ragadozott kölykeinek, és ölt nőstényoroszlánainak; tele hordta prédával barlangjait, és fekvőhelyét ragadománynyal. 14 Ime én a te ellened, úgymond a seregek Ura; megégetem szekereidet, míg füstbe mennek, és ifjú oroszlánaidat fegyver emészti meg, és kiírtom a földről ragadományodat, és nem hallatik többé a te követeid szava.