Nehemiás könyve 4

1 Lőn pedig, midőn meghallotta Szanaballát és Tóbiás, az arabsok és ammaniták és azotusiak, hogy bevakoltattak Jerusalem falának hasadékai, és hogy a romlások berakatni kezdettek, igen megharaguvának. 2 És összegyűlének mindnyájan egyetemben, hogy eljőjenek és hadakozzanak Jerusalem ellen, és cselt vetének. 3 És imádkozánk a mi Istenünkhöz, és a kőfalra őröket állitánk ellenök éjjel és nappal. 4 Mondá pedig Júdás: Megfogyatkozott a teherhordó ereje, és igen sok az omladékföld, és mi nem épithetjük a kőfalat. 5 És mondák a mi ellenségeink: Ne tudják, észre se vegyék, miglen közéjök megyünk, és megöljük őket, és elhagyassuk a munkát. 6 Lőn pedig, eljövén a zsidók, kik mellettök laknak vala, és megmondván nekünk tízszer is minden helyekről, a honnan hozzánk jöttek, 7 a népet elhelyezém a kőfal mögé köröskörűl rendbe kardjaikkal, dárdáikkal és kézíjakkal. 8 És eltekinték, és fölkelvén, mondám a főembereknek és biráknak és a község többi részének: Ne féljetek tőlök. A nagy és rettenetes Úrról emlékezzetek meg, és hadakozzatok atyátokfiaiért, fiaitokért és leányaitokért, feleségeitekért és házaitokért. 9 Lőn pedig, midőn ellenségeink meghallották, hogy hirűl adatott nekünk, meghiúsítá Isten az ő tanácsukat. És mindnyájan visszatérénk a kőfalakhoz, kiki az ő munkájára. 10 És lőn az naptól kezdve, hogy fele része azon ifjaknak folytatá a munkát, és fele kész vala a harczra, dárdákkal és pajzsokkal, kézíjakkal és pánczélokkal, és a fejedelmek azok után voltak Júda minden házában, 11 kik a kőfalon építvén és terhet hordván, egyik kézzel munkát tesznek, másikkal a kardot tartják vala; 12 mert minden épitőnek kard vala felkötve oldalára. És épitének, harsonával zengvén mellettem. 13 És mondám a főembereknek és biráknak és a község többi részének: Az épűlet nagy és széles, és mi a kőfalon messze váltunk el egyikünk a másiktól; 14 a mely helyen tehát hallandjátok a harsona zengését, oda fussatok hozzánk; a mi Istenünk hadakozni fog érettünk. 15 És mi magunk tegyük a munkát, és fele részünk tartson dárdákat hajnal hasadtától mig a csillagok föltűnnek. 16 Az időben mondám még a népnek: Kiki az ő szolgájával maradjon Jerusalemben, hogy fölváltsanak éjjel és nappal a munkálkodásban. 17 Én pedig és atyámfiai, szolgáim és az őrök, kik utánam valának, nem vetettük le ruháinkat; kiki csak a mosdásra vetkezvén le.