Nehemiás könyve 9

1 Ezen hó huszonnegyedik napján pedig egybegyülének Izrael fiai böjtöléssel és zsákokban, és por vala rajtok. 2 És elválasztaték Izrael fiainak ivadéka minden idegen fiútól; és eléállának, és megvallák bűneiket és atyáik gonoszságait. 3 És fölkelének, hogy álljanak; és olvasának Urok Istenök törvénykönyvéből négyszer napjában, és négyszer tőnek bűnvallást, és imádák Urokat Istenöket. 4 Fölállának pedig a leviták lépcsőjére: Józue és Báni és Cedmihel, Szabania, Bonni, Szárebiás, Báni és Kanáni, és kiáltának fenszóval Urokhoz Istenökhöz. 5 És mondák a leviták, Józue és Cedmihel, Bonni, Haszebnia, Szerebia, Odaia, Szebnia, Fatahia: Keljetek föl, áldjátok a ti Uratok- Isteneteket öröktől örökké; és áldják dicsőséged fölséges nevét minden áldással és dicsérettel. 6 Te magad, Uram! egyedűl te teremtetted az eget, és az egek egét és azok minden seregét; a földet, és mind, a mik abban vannak, a tengereket és mind, a mik azokban vannak; és te élteted mindezeket, és az ég serege imád tégedet. 7 Te magad vagy, Uram Isten! ki Ábrámot választottad, és kihoztad őt a kaldeusok tüzéből, és Ábrahámnak nevezted őt. 8 És hívnek találtad az ő szivét előtted, és szövetséget kötöttél vele, hogy neki adjad a kananeus és heteus, az amorreus és ferezeus, a jebuzeus és gergezeus földét, hogy az ő ivadékának adjad; és beteljesítetted igéidet, mert igaz vagy. 9 És láttad atyáink nyomorúságát Egyiptomban, és kiáltásaikat meghallgattad a vörös tengernél, 10 és jeleket és csodákat tettél Fáraón és minden szolgáin és az ő földének minden népén; mert tudtad, hogy kevélyen cselekedtek ellenök; és nevet szerzettél magadnak, a mint e napon is. 11 És a tengert kétfelé választottad előttök, és szárazon mentek át a tenger közepén; azok üldözőit pedig a mélységre vetetted, mint a követ a hatalmas vizekbe. 12 És a felhőoszlopban vezérök voltál nekik nappal, és a tűzoszlopban éjjel, hogy lássák az utat, melyen mennek vala. 13 A Sinai hegyre is leszállottál és szólottál velök az égből, és igaz itéleteket adtál nekik és az igazság törvényét, szertartásokat és jó parancsokat; 14 és a te megszentelt szombatodat megmutattad nekik, és parancsokat és szertartásokat és törvényt rendeltél nekik Mózes szolgád által. 15 Az égből kenyeret is adtál nekik éhségökben, és vizet hoztál ki nekik a kősziklából szomjúságukban, és megmondottad nekik, hogy menjenek be és bírják a földet, melyért fölemelted a te kezedet, hogy nekik adjad. 16 Ők pedig és atyáink kevélyen cselekedtek és megkeményítettek nyakaikat, és parancsaidat nem hallgatták. 17 És nem akarták hallani, és nem emlékeztek meg a te csodálatos dolgaidról, melyeket velök cselekedtél. És megkeményítették nyakaikat, és főt rendelének majdnem föllázadva, hogy visszatérjenek szolgaságukra. De te, engedő Isten! kegyelmes és irgalmas, tűrő és sok könyörűletű, nem hagytad el őket, 18 még mikor magoknak öntött borjút csináltak is és azt mondották: Ez a te istened, ki téged kihozott Egyiptomból; és nagy káromlásokat tettenek; 19 te, sok irgalmasságod szerint, el nem hagytad őket a pusztában; a felhőoszlop nem távozott tőlök nappal, és a tűzoszlop éjjel, hogy megmutassa nekik az utat, melyen járjanak. 20 És a te jó lelkedet adtad, ki tanítsa őket, és mannádat meg nem tagadtad szájoktól, és vizet adtál nekik a szomjúságban. 21 Negyven esztendeig tápláltad őket a pusztában, és semmi fogyatkozásuk nem volt; az ő ruházatjok el nem kopott, és lábok fel nem törött. 22 És országokat adtál nekik és népeket, és sorsokat osztottál nekik; és elfoglalták Széhon földét és a heszeboni király földét, és Óg, a bászáni király földét. 23 És megsokasítottad fiaikat, mint az ég csillagait, és elhoztad őket a földre, melyről mondottad atyáiknak, hogy menjenek be arra és bírják. 24 És eljöttek azok fiai, és elfoglalták a földet, és megalázták előttök a föld lakóit, a kananeusokat, és kezeikbe adtad azokat és azok királyait és a föld népeit, hogy úgy cselekedjenek azokkal, mint nekik tetszik vala. 25 Elfoglalták tehát az erős városokat és a kövér földet, és bírtak minden jóval teljes házakat, másoktól épített vizvermeket, szőlőket és olajfa-kerteket és sok gyümölcstermő fákat; és ettek és megelégedtek, és meghíztak és bővelkedtek gyönyörűséggel a te nagy jóvoltodból. 26 Azonban haragra ingerlettek téged, és eltávoztak tőled, és törvényedet hátok mögé vetették, és prófétáidat megölték, kik intették őket, hogy térjenek hozzád; és nagy káromlásokat tőnek. 27 És ellenségeik kezébe adtad őket, kik megnyomorgatták őket. És az ő sanyargattatásuk idején hozzád kiáltottak, és te meghallgattad mennyből, és sok könyörűleted szerint szabadítókat adtál nekik, kik megszabaditsák őket ellenségeik kezéből. 28 De midőn megnyugodtak, visszatértek, hogy gonoszat cselekedjenek színed előtt; és ellenségeik kezében hagytad őket, kik bírták őket. És megtértek és hozzád kiáltottak: te pedig mennyből meghallgattad és megszabadítottad őket irgalmasságaid szerint sok ideig. 29 És bizonyságot tettél nekik, hogy a te törvényedhez térjenek. Ők pedig kevélyen cselekedtek, és nem hallgatták parancsaidat, és itéleteid ellen vétkeztek, melyekben él az ember, ha azokat megcselekszi; és vállaikat elfordíták és nyakaikat megkeményítették, és nem hallgattak. 30 És sok esztendeig vártad őket, és bizonyságot tettél nekik a te lelkeddel prófétáid által; de nem hallgattak, és a tartományok népeinek kezébe adtad őket. 31 A te sok irgalmasságodban pedig nem emésztetted meg őket, el sem hagytad őket, mert te a könyörűletesség Istene és kegyelmes vagy. 32 Most azért, oh mi nagy, erős és rettenetes Istenünk! ki megtartod a szövetséget és irgalmasságot, ne fordítsd el orczádat mindazon nyomorúságtól, mely ránk érkezett, a mi királyainkra és fejedelmeinkre, papjainkra és prófétáinkra, atyáinkra és egész népedre Asszíria királya napjaitól mind e napig. 33 És te igaz vagy mindazokban, a mik ránk jöttek; mert igazságot cselekedtél, mi pedig istentelenűl cselekedtünk. 34 A mi királyaink, fejedelmeink, papjaink és atyáink nem tartották meg törvényedet, és nem figyeltek parancsaidra és bizonyságtételeidre, melyekkel bizonyságot tettél nekik. 35 És ők országaikban és a te sok jóvoltodban, melyet irántok mutattál, és az igen széles és kövér földön, melyet szinök elé adtál, nem szolgáltak neked, és nem tértek meg gonoszságos cselekedeteikből. 36 Ime mi magunk szolgák vagyunk ma, és azon földön, melyet atyáinknak adtál, hogy egyék annak kenyerét és annak javait, mi magunk is szolgák vagyunk abban. 37 És gyümölcsei a királyoknak sokasodnak, kiket ránk vetettél bűneinkért, és ők akaratjok szerint uralkodnak testeinken és barmainkon, és nagy sanyarúságban vagyunk.