Mózes IV. könyve. Numeri 10

1 És szóla az Úr Mózesnek, mondván: 2 Csinálj magadnak két, ezüstből vert harsonát, melyekkel egybehíhassad a sokaságot, mikor a tábort meg kell indítani. 3 És mikor megfúvod a harsonákat, gyűljön hozzád az egész sereg a szövetség hajlékának ajtajához. 4 Ha egyszer szól a harsona, jőjenek hozzád a fejedelmek, és Izrael sokaságának fejei. 5 Ha pedig hosszabban és szaggatottan zeng a harsogás, indítsák el a tábort először, kik a napkeleti részen vannak. 6 A második zengésre pedig és hasonló harsona-szóra szedjék föl a sátorokat, kik délre laknak. Ezen mód szerint cselekedjenek a többiek is, ha indulásra szólnak a harsonák. 7 Mikor pedig össze kell gyüjteni a népet, egyhangú zengésök legyen a harsonáknak, és ne szaggatva harsogjanak. 8 A harsonákat pedig Áron fiai a papok fújják; és ez örök törvény legyen nemzedékeitekben. 9 Ha hadba menendetek földetekről ellenségeitek ellen, kik ellenetek harczolnak, zengjetek riadó harsonákkal, és emlékezetben lesztek Uratok Istenetek előtt, hogy megszabadíttassatok ellenségeitek kezeiből. 10 Hamikor lakomátok leszen és ünnepnapotok és a hónapok kezdete, zengjetek harsonákkal az égő- és békeáldozatokra, hogy Isteneteknél emlékeztetőül legyen. Én vagyok a ti Uratok Istenetek. 11 Második esztendőben, második hónapban, a hónak huszadik napján fölemelkedék a felhő a szövetség hajlékáról; 12 és elindulának Izrael fiai seregeik szerint Sinai pusztájából, és a felhő Fárán pusztájában szálla le. 13 És elindíták először a tábort az Úrnak Mózes által adott parancsára, 14 Júda fiai seregeik szerint, kiknek fejedelme vala Nahasszon, Aminadab fia. 15 Isszakar fiainak nemzetségében fejedelem vala Natánael, Szuar fia. 16 Zabulon nemzetségében fejedelem vala Eliáb, Hélon fia. 17 És lebontaték a hajlék, melyet hordozván, megindulának Gerzon és Merari fiai. 18 És megindulának Rúben fiai is seregeik és rendök szerint, kiknek fejedelme vala Heliszur, Szedeur fia. 19 Simeon fiainak nemzetségében pedig fejedelem vala Szalamiel, Szuriszaddai fia. 20 Gád nemzetségében pedig fejedelem vala Eliaszaf, Duel fia. 21 És elindulának a kaatiták is, hordozván a szentélyt. Addig hordoztatik vala a hajlék, mig a fölállitás helyére jutának. 22 Elindíták a tábort Efraim fiai is, osztályaik szerint, kiknek seregében fejedelem vala Eliszama, Ammiud fia. 23 Manasszes fiainak nemzetségében pedig fejedelem vala Gamáliel, Fadasszur fia. 24 És Benjamin nemzetségében fejedelem vala Abidán, Gedeon fia. 25 Valamennyi tábor közől legutól menének Dán fiai seregeik szerint, kiknek hadában fejedelem vala Ahiezer, Ammiszaddai fia. 26 Áser fiainak nemzetségében pedig fejedelem vala Fegiel, Okrán fia. 27 És Neftali fiainak nemzetségében fejedelem vala Ahira, Enan fia. 28 Ezek Izrael fiainak táborai és menetei seregeik szerint, mikor elindulának. 29 És mondá Mózes Hobábnak, a madianita Ráguel fiának, rokonának: Elköltözünk azon helyre, melyet az Úr nekünk adni fog; jer velünk, hadd tegyünk jót veled, mert az Úr jókat igért Izraelnek. 30 Kinek ez felelé: Nem megyek el veled, hanem visszatérek földemre, melyen születtem. 31 És amaz: Ne hagyj el, úgymond, minket; mert te tudod, minő helyeken kell a pusztában táborba szállanunk, és igy kalauzunk leszesz. 32 És ha velünk jövendesz, a mi legjobb lesz a vagyonban, melyet nekünk ad az Úr, neked adjuk. 33 Elmenének tehát az Úr hegyétől három napi útra, és az Úr szövetségének szekrénye előttök megyen vala, három napig, helyet mutatván a tábornak. 34 Az Úr felhője is felettök vala nappal, mikor menének. 35 És midőn fölemeltetett a szekrény, mondá Mózes: Kelj föl, Uram! és széledjenek el ellenségeid, és a kik téged gyűlölnek, fussanak orczád elől. 36 Midőn pedig letétetett, mondá: Térj vissza Uram, Izrael hadának sokaságához.