Mózes IV. könyve. Numeri 12

Áron és Mária Mózesre zúgolódnak. Mária poklossággal büntettetik.

És szóla Mária és Áron Mózes ellen az ő szerecsen felesége miatt, és mondák: Vajjon csak Mózes által szólott-e az Úr? nem szólott-e hasonlóképen nekünk is? Mit mikor az Úr hallott, (mert Mózes legszelídebb férfiú vala minden ember fölött, kik a földön laknak vala), mindjárt szóla neki és Áronnak és Máriának: Menjetek csak ti hárman a szövetség hajlékához. És midőn elmentek, leszálla az Úr a felhőoszlopban, és megálla a hajlék ajtajánál, szólítván Áront és Máriát. Kik midőn eljöttek, mondá nekik: Halljátok beszédemet: Ha ki az Úr prófétája lesz közöttetek, látomásban jelenek meg annak, vagy álmában szólok neki ; de nem olyan az én szolgám, Mózes, ki egész házamban hívnél hívebb; mert szemtőlszembe szólok vele, és világosan, és nem rejtélyek s példaképek által látja az Urat. Miért nem féltek tehát rágalmazni szolgámat, Mózest? és megharaguván ellenök, elméne; a felhő is eltávozék , mely a hajlék fölött vala; és ime Mária fehér lőn a poklosságtól, mint a hó. És mikor rá tekintett Áron, és látta, hogy a poklosság elöntötte, mondá Mózesnek: Kérlek, uram, ne tulajdonítsd nekünk e bűnt, melyet esztelenűl cselekedtünk; ne legyen ez, mint a holt, és mint az időtlen magzat, mely elvettetik anyja méhéből. Ime már fele húsa megemésztetett a poklosságtól. És Mózes az Úrhoz kiálta, mondván: Isten! kérlek, gyógyítsd meg őt. Kinek felelé az Úr: Ha atyja pökött volna arczára, nem kellene-e magát neki legalább csak hét napig szégyenlenie? Rekesztessék ki hét napig a táborból, és azután hivassék vissza. Kikerekeszteték tehát Mária a táborból hét napig; és a nép nem indula el azon helyről, míg Mária vissza nem hivaték. És elméne a nép Haszerótból, sátorokat vonván Fárán pusztájában.

Idézi 11