Mózes IV. könyve. Numeri 13

1 És ott szóla az Úr Mózesnek, mondván: 2 Küldj férfiakat, kik szemléljék meg Kanaán földét, melyet adok Izrael fiainak, minden nemzetségből egyet-egyet a fejedelmek közől. 3 Megcselekvé Mózes, mit az Úr parancsolt vala, Fárán pusztájából küldvén főembereket, kiknek nevei ezek: 4 Rúben nemzetségéből Szamuát, Zekur fiát. 5 Simeon nemzetségéből Szafatot, Huri fiát. 6 Júda nemzetségéből Kálebet, Jefóne fiát. 7 Isszakar nemzetségéből Igalt, József fiát. 8 Efraim nemzetségéből Ozeet, Nun fiát. 9 Benjamin nemzetségéből Faltit, Rafu fiát. 10 Zebulon nemzetségéből Geddielt, Szódi fiát. 11 József nemzetségéből, Manasszes ágából Gaddit, Szúzi fiát. 12 Dán nemzetségéből, Ammielt, Gemalli fiát. 13 Áser nemzetségéből Stúrt, Mihály fiát. 14 Neftali nemzetségéből Nahabit, Vapszi fiát. 15 Gád nemzetségéből Guelt, Maki fiát. 16 Ezek azon férfiak nevei, kiket Mózes küldött a földet kémlelni; és nevezé Ozeet, Nun fiát, Józuének. 17 Elküldé tehát őket Mózes, Kanaán földét megszemlélni, és mondá nekik: Menjetek föl a déli részre; és midőn a hegyekre jutandotok, 18 szemléljétek meg a földet, minémű az, és a népet, mely annak lakója, ha erős-e vagy erőtlen? ha kevés számú-e vagy sok? 19 maga a föld jó-e vagy rosz? a városok minők? kővel kerittettek-e, vagy kerités nélküliek? 20 a föld kövér-e vagy sovány? erdős-e vagy fa nélkül van? Erősödjetek meg, és hozzatok nekünk a föld gyümölcseiből. Oly idő vala pedig, mikor már a koránérő szőlőből ehettek, 21 És midőn fölmentek, megkémlék a földet, Szin pusztájától kezdve, Rohobig, Emat mentében. 22 És fölmenének délre, és jutának Hebronba, hol Énák fia, Akiman és Sziszai és Tolmai valának; mert Hebron hét esztendővel előbb építtetett Tanisznál, Egyiptom városánál. 23 És elmenvén a szőlőgerezd patakáig lemetszének egy szőlővesszőt gerezdestűl, melyet rúdon vive két férfiú; hozának gránátalmáiból is, fűgéiből is azon helynek, 24 mely Nehel-eszkolnak, azaz szőlőgerezd patakának neveztetik vala, azért, hogy szőlőgerezdet vittek onnan Izrael fiai.

25 És visszatérvén a föld kémei negyven nap után, körűljárván az egész tartományt, 26 jövének Mózeshez és Áronhoz és Izrael fiainak egész közönségéhez Fárán pusztájába, mely Kádeszben vagyon. És szólván nekik és az egész sokaságnak, megmutaták a föld gyümölcseit; 27 és beszélének, mondván: Elmentünk a földre, melyre minket küldöttél vala, mely bizony tejjel és mézzel foly, mint e gyümölcsökből megismerhetni; 28 de igen erős lakói vannak, és kővel kerített nagy városai. Énák nemzetségét láttuk ott. 29 Az amalecíták délre laknak, a heteusok és jebuzeusok és amorreusok a hegységben; a kananeusok pedig a tenger mellett és a Jordán folyása körűl laknak. 30 E közben Káleb lecsendesítvén a nép zúgolódását, mely Mózes ellen támad vala, mondá: Menjünk föl, és birjuk a földet, mert megvehetjük azt. 31 De a többiek, kik vele valának, mondák: Semmiképen sem mehetünk föl a néphez, mert erősebb nálunknál. 32 És a földet, melyet megszemléltek, gyalázák Izrael fiai előtt, mondván: A föld, melyet megkémlettünk, fölemészti lakóit; a nép, melyet láttunk, szálas termetű. 33 Ott láttunk nehány szörnyet is, Énák fiait az óriások neméből, kikhez hasonlítva, olyanoknak látszottunk, mint a sáskák.