Mózes IV. könyve. Numeri 14

1 Annakokáért kiáltván az egész község, síra azon éjjel, 2 és zúgolódának Mózes és Áron ellen Izrael fiai mindnyájan, mondván: 3 Bár haltunk volna meg Egyiptomban, és bár e kietlen pusztában vesznénk el, és ne vinne az Úr minket azon földre, nehogy fegyver által elhulljunk, és feleségeink s gyermekeink rabságra vitessenek. Nem jobb-e visszatérnünk Egyiptomba? 4 És mondá egyik a másiknak: Rendeljünk magunknak vezért, és térjünk vissza Egyiptomba. 5 Hallván ezt Mózes és Áron, arczczal esének a földre Izrael fiainak egész sokasága előtt. 6 Józue, Nun fia pedig, és Káleb, Jefone fia, kik szintén megkémlették vala a földet, megszaggaták ruháikat, 7 és Izrael fiainak egész sokasága előtt mondák: A föld, melyet bejártunk, igen jó. 8 Ha kegyelmes lesz az Úr, bevisz abba minket, és nekünk adja a tejjel és mézzel folyó földet. 9 Ne legyetek pártütők az Úr ellen; és ne féljetek e föld népétől, mert mint a kenyeret, úgy megehetjük őket. Eltávozott tőlök minden oltalom; az Úr velünk vagyon, ne féljetek. 10 És midőn az egész sokaság kiáltván, meg akarná kövezni őket, megjelenék az Úr dicsősége a szövetség födele fölött Izrael minden fiainak. 11 És mondá az Úr Mózesnek: Meddig rágalmaz engem ez a nép? meddig nem hisznek nekem annyi csodák mellett, miket előttök cselekedtem? 12 Megverem azért őket mirígyhalállal, és megemésztem; téged pedig fejedelemmé teszlek nagy és ennél erősebb nemzet fölött. 13 És mondá Mózes az Úrnak: Meghallják az egyiptomiak, kik közől kihoztad e népet, 14 és e föld lakói, kik hallották, hogy te, Uram, e nép között vagy, és színrőlszínre láttatol, és a te felhőd oltalmazza őket, és felhőoszlopban mégy előttök nappal, és tűzoszlopban éjjel; 15 ha megölsz ennyi sokaságot, mint egy embert, mondani fogják: 16 Nem vihette be a népet azon földre, melyért megesküdött volt: azért ölte meg őket a pusztában. 17 Magasztaltassék föl tehát az Úr erőssége, a mint megesküdtél, mondván: 18 Tűrő az Úr és nagy írgalmú, ki elveszi a gonoszságot és bűnöket, és senkit sem hagy büntetés nélkül; ki meglátogatod az atyák vétkét a fiakban harmad és negyed íziglen. 19 Bocsásd meg, kérlek, e nép vétkét irgalmad nagyvolta szerint, a mint kegyelmes voltál az Egyiptomból kijövőkhöz mind e helyig. 20 És mondá az Úr: Megbocsátottam igéd szerint. 21 Élek én! és az Úr dicsőségével betelik az egész föld; 22 mindazáltal azon emberek közől, kik látták dicsőségemet és a csodákat, melyeket Egyiptomban és a pusztában tettem vala, és már tíz úttal kisértettek engem, és szómnak nem engedelmeskedtek, 23 senki sem látja meg a földet, melyért megesküdtem vala atyáiknak, és azok közől, kik engem rágalmaztak, senki sem fogja szemlélni azt. 24 Szolgámat, Kálebet, ki más lélekkel lévén teljes, követett engem, viszem be a földre, melyet körűljárt, és ivadéka fogja bírni azt. 25 Mivel az amalecíták és kananeusok a völgyekben laknak, holnap indítsátok el a tábort, és térjetek vissza a pusztába a vörös tenger útján. 26 És szóla az Úr Mózesnek és Áronnak, mondván: 27 Meddig zúgolódik ellenem e fölötte gonosz sokaság? hallottam Izrael fiainak panaszait. 28 Mondd azért nekik: Élek én! úgymond az Úr; a mint szólottatok hallomásomra, úgy cselekszem veletek. 29 E pusztában fognak heverni holttesteitek. Mindnyájan, kik számbavétettetek húszesztendőstől és följebb, és zúgolódtatok ellenem, 30 nem mentek be azon földre, mely iránt fölemeltem kezemet, hogy ott lakosokká tegyelek, kivéve Kálebet, Jefóne fiát, és Józuét, Nun fiát, 31 Gyermekeiteket pedig, kikről mondottátok, hogy az ellenség prédái lesznek, beviszem, hogy lássák a földet, mely nektek nem tetszett. 32 Holttesteitek a pusztában fognak heverni. 33 Fiaitok bujdosók lesznek a pusztában negyven esztendeig, és paráznaságtokat viselni fogják, míglen megemésztetnek az atyák holttestei a pusztában, 34 a negyvennap száma szerint, melyeken megkémlettétek a földet, napért esztendőt számlálván. És negyven esztendeig fogjátok hordozni gonoszságtokat, és megismeritek boszúállásomat; 35 mert a mint szólottam, úgy cselekszem ezen egész gonosz sokaságnak, mely föltámadott ellenem; e pusztában fogy el, és kihal. 36 Mindazon férfiak tehát, kiket elküldött Mózes a föld megszemlélésére, és a kik visszatérvén, fölzúdították ellene az egész sokaságot, gyalázván a földet, hogy rosz, 37 meghalának csapás által az Úr színe előtt. 38 Józue, Nun fia pedig, és Káleb, Jefóne fia életben maradának mindazok közől, kik elmentek vala a földet megszemlélni. 39 És Mózes elmondá mind ez igéket Izrael minden fiainak, és a nép igen keserge. 40 És ime korán reggel fölkelvén fölmenének a hegytetőre, és mondák: Készek vagyunk fölmenni azon helyre, melyről az Úr szólott vala, mert vétkeztünk. 41 Kiknek Mózes: Miért hágjátok át, úgymond, az Úr mondását, mi nektek hasznos nem leszen? 42 Ne menjetek föl, mert nincs veletek az Úr, nehogy elhulljatok ellenségeitek előtt. 43 Az amalecíták és kananeusok előttetek vannak, kiknek fegyvere alatt elhullotok; azért, hogy nem akartatok engedelmeskedni az Úrnak, nem is lesz veletek az Úr. 44 De ők, megvakúlván, fölmenének a hegytetőre. Az Úr szövetségének szekrénye pedig és Mózes nem távozának el a tábortól. 45 És leszállának az amelecíták és kananeusok, kik a hegyen laknak vala; és megvervén és vágván őket, egész Hormáig kergeték.