Mózes IV. könyve. Numeri 15

1 És szóla az Úr Mózesnek, mondván: 2 Szólj Izrael fiainak, és mondd nekik: Mikor bementek lakóföldetekre, melyet én adok nektek, 3 és áldoztok az Úrnak égő- vagy egyéb áldozatot, fogadástokat teljesítvén, vagy szabad akaratból ajándékokat vivén, vagy ünnepeiteken gyönyörűséges illatot gyujtván az Úrnak tulkokból vagy juhokból: 4 a ki áldozatot visz, mutasson be lisztlángáldozatot is, egy efinek tizedrészét, olajjal vegyítve, melynek mértéke a hin negyed része; 5 és italáldozatra bort is azon mértékkel adjon az égő- vagy véráldozathoz; minden báránynyal 6 és kossal légyen két tizedrész lisztlángáldozat, vegyítve egy hin olajnak harmad részével; 7 és italáldozatra vigyen bort, azon mérték harmad részét, gyönyörűséges illatúl az Úrnak. 8 Mikor pedig tulkokból teszesz égő- vagy egyéb áldozatot, hogy fogadásodat teljesítsed, vagy békeáldozatúl, 9 adj minden tulokhoz fél hin-mérték olajjal vegyített három tizedrész lisztlángot; 10 és azon mértékkel bort italáldozatra, az Úrnak gyönyörűséges illatú áldozatúl. 11 Igy cselekedjél mindenik tuloknál és kosnál, báránynál és gödölyénél. 13 Mind a benszülöttek, mind az idegenek 14 azonegy rendtartással mutassák be áldozataikat. 15 Egyenlő parancs és itélet legyen mind nektek, mind a föld jövevényeinek. 17 Szóla az Úr Mózesnek, mondván: 18 Szólj Izrael fiainak, és mondd nekik: Mikor bementek a földre, melyet nektek adok, 19 és azon tartomány kenyeréből esztek, válaszszátok el a zsengéket az Úrnak 20 eledeltekből. Mint a szérűről elválasztjátok a zsengéket: 21 úgy tésztaétketek zsengéjét is az Úrnak adjátok. 22 Hogyha tudatlanságból elhagytok valamit ezekből, miket az Úr Mózesnek szólott, 23 és parancsolt általa nektek az naptól, melyen kezdett parancsolni, és azután, 24 és a sokaság elfelejti megcselekedni: vigyen az Úrnak egy borjut a csordából égőáldozatúl gyönyörűséges illatra, és annak eledel- és italáldozatát, mint a szertartások kivánják, és egy bakot a bűnért; 25 és könyörögjön a pap Izrael fiainak egész sokaságáért; és megbocsáttatik nekik, mert nem szántszándékkal vétkeztek; mindazáltal mutassanak be jóillatot az Úrnak magokért és vétkökért és tévedésökért; 26 és megbocsáttatik Izrael fiai egész népének és a jövevényeknek, kik közöttük tartózkodnak; mert az egész község tudatlanságából történt a vétek. 27 Hogyha egy lélek vétkezik tudatlanúl, esztendős kecskét mutasson be bűneért; 28 és könyörögjön a pap érette, hogy tudatlanúl vétkezett az Úr előtt; és bocsánatot nyer neki, és megengedtetik neki. 29 Mind a benszülötteknek mind a jövevényeknek egy törvényök legyen, kik tudatlanúl vétkeznek. 30 A mely lélek pedig kevélységből vét valamit, akár polgár legyen az, akár idegen, (mivelhogy az Úr ellen pártütő lett, irtassék ki népe közől; 31 mert az Úr igéjét megvetette, és parancsát megszegte; azért töröltessék el, és hordozza gonoszságát. 32 Lőn pedig, midőn Izrael fiai a pusztában valának, egy embert találának, ki fát szedegetett szombat napon; 33 és elvivék őt Mózeshez és Áronhoz és az egész sokasághoz; 34 kik tömlöczbe zárák őt, nem tudván, mit kell vele cselekedni. 35 És mondá az Úr Mózesnek: Halállal haljon meg ez ember, kövezze meg őt az egész nép a táboron kivűl. 36 És midőn kivitték őt, megkövezék, és meghala, a mint az Úr parancsolta vala. 37 És mondá az Úr Mózesnek: 38 Szólj Izrael fiainak, és mondd nekik, hogy csináljanak magoknak bojtokat a palástok szegleteire, kék zsinórt varván azokra, 39 melyeket látván, emlékezzenek meg az Úr minden parancsáról, és ne kövessék gondolataikat és szemeiket, különféle dolgokkal paráználkodván, 40 hanem inkább megemlékezvén az Úr parancsairól, cselekedjék meg azokat, és szentek legyenek Istenöknek. 41 Én vagyok a ti Uratok Istenetek, ki benneteket kihoztalak Egyiptom földéről, hogy Istenetek legyek.