Mózes IV. könyve. Numeri 16

1 Ime pedig Kóre Iszaar fia, ki Lévi fiának, Kaatnak fia volt, és Dátán s Abiron, Eliáb fiai, és Hon, Felet fia, Rúben fiai közől, 2 Mózes ellen támadának másokkal együtt Izrael fiaiból, kétszáz ötven férfiú, a gyülekezet fejedelmei, és kik a tanácskozás idején névszerint meghivattak. 3 És mikor Mózes és Áron ellen fölkeltek, mondák: Elég legyen nektek, holott az egész sokaság szent, és köztök vagyon az Úr; miért emelkedtek az Úr népének föléje? 4 Mit hallván Mózes, arczra borúla, 5 és szóla Kórénak és az egész sokaságnak: Reggel, úgymond, kijelenti az Úr, kik legyenek övéi, és a szenteket magához veszi, és a kiket választ, hozzája fognak közelgetni. 6 Ezt cselekedjétek azért: Vegye kiki tömjénzőjét, te, Kóre, és egész gyülekezeted, 7 és holnap tüzet vévén, tegyetek arra jóillatú füstölőt az Úr elé, és a kit ő választ, az legyen szent; igen fölemelkedtek, Lévi fiai! 8 És mondá ismét Kórénak: Halljátok, Lévi fiai! 9 Kevés-e nektek, hogy Izrael Istene elkülönzött titeket az egész néptől, és magának választott, hogy szolgáljatok neki a hajlék szolgálatában, és álljatok a nép sokasága előtt, és szolgáljatok neki? 10 Azért engedte-e meg a hozzájárúlást neked és minden atyádfiának, Lévi fiainak, hogy magatoknak tulajdonítsátok a papságot is, 11 és egész csoportod az Úr ellen fölkeljen? mert micsoda Áron, hogy ellene zúgolódtok? 12 Elkülde tehát Mózes és hivatá Dátánt s Abiront, Eliáb fiait. Kik azt felelék: Nem megyünk. 13 Kevés-e neked, hogy kihoztál minket azon földről, mely tejjel és mézzel foly vala, hogy megölj a pusztában; hanem még uralkodni is akarsz rajtunk? 14 Ugyancsak bevittél minket a földre, mely tej és méz patakjaival foly, és nekünk szántóföld- és szőlőbirtokot adtál; a mi szemeinket is kiakarod-e szúrni? nem megyünk. 15 És igen megharaguván Mózes, mondá az Úrnak: Ne tekints áldozataikra; te tudod, hogy soha csak egy szamárkát sem vettem el tőlök, se senkit nem nyomorgattam közőlük. 16 És mondá Kórénak: Te és egész felekezeted álljatok holnap külön az Úr előtt, és Áron is külön; 17 vegye kiki tömjénzőjét, és tegyen jó illatú szert rája, kétszáz ötven tömjénzőt vivén az Úr elé; Áron is tartsa tömjénzőjét. 18 Mikor ezt megcselekedték, ott állván Mózes és Áron, 19 és ellenök összegyüjtötték az egész sokaságot a hajlék ajtajához: megjelenék mindnyájoknak az Úr dicsősége. 20 És szóla az Úr Mózesnek és Áronnak, mondván: 21 Váljatok el e felekezettől, hogy hirtelen elveszítsem őket. 22 Kik arczra esének, és mondák: Minden test lelkeinek erősséges Istene! vajjon egy vétkezvén, mindnyájok ellen fölgerjed-e haragod? 23 És mondá az Úr Mózesnek: 24 Parancsold az egész népnek, hogy távozzék el Kóré és Dátán és Abiron sátoraitól. 25 És fölkele Mózes, és méne Dátánhoz s Abironhoz; és követvén őt Izrael vénei, 26 mondá a népnek: Távozzatok el ez istentelen emberek sátoraitól, és ne illessétek, a mik hozzájok tartoznak, hogy ne keveredjetek bűneikbe. 27 És midőn eltávoztak azoknak sátoraitól köröskörűl, Dátán és Abiron kijövén, megállának sátoraik ajtajánál feleségeikkel és gyermekeikkel és egész háznépökkel. 28 És mondá Mózes: Ebből tudjátok meg, hogy az Úr küldött engem, cselekedni mindazt, miket láttok, és nem tulajdon szivemből vettem azokat: 29 Ha ezek szokott emberi halállal vesznek el, és oly csapás látogatja meg őket, melylyel mások is megszoktak látogattatni: nem küldött engem az Úr; 30 ha pedig új dolgot cselekszik az Úr, hogy a föld felnyitván száját, elnyelje őket, és mindazt, mi hozzájok tartozik, és elevenen mennek le pokolba: tudjátok meg, hogy káromlották az Urat.

31 És legottan, a mint megszűnt szólani, meghasada a föld lábaik alatt, 32 és fölnyitván száját, elnyelé őket sátorostul és minden vagyonostul. 33 És elevenen szállának le pokolba, földdel befödetvén, és elveszének a sokaság közől. 34 Az egész Izrael pedig, mely ott körben áll vala, elfuta az elveszők kiáltására, mondván: Netalán a föld minket is elnyeljen. 35 De tűz is jövén az Úrtól, megölé a kétszázötven férfiút, kik a jóillatú szert bemutatták vala.