Mózes IV. könyve. Numeri 17

1 És szóla az Úr Mózesnek, mondván: 2 Parancsold meg Eleazar papnak, Áron fiának, hogy vegye föl a tömjénzőket, melyek az égésben hevernek, és a tüzet ide s tova hányja; mert megszenteltettek 3 a bűnösök halálában; és verjen azokból lemezeket, és szegezze az oltárra, mivelhogy azokban jóillatú szer mutattatott be az Úrnak, és megszenteltettek, hogy Izrael fiai lássák azokat jelűl és emlékűl. 4 Vevé tehát Eleazar pap a réz-tömjénzőket, melyekben áldoztak vala, kiket az égés megemésztett, és kiveré azokat lemezekre, az oltárra szegezvén, 5 hogy intésökre legyen azután is Izrael fiainak: hogy idegen és a ki nem Áron ivadékából való, soha ne járúljon az Úr elé jóillatú szerek áldozására, nehogy azt szenvedje, a mit Kóre és felekezete szenvedett, mint az Úr megmondotta vala Mózesnek. 6 Másnap pedig zúgolódék Izrael fiainak egész sokasága Mózes és Áron ellen, mondván: Ti öltétek meg az Úr népét. 7 És mikor lázadás lőn, és a zűrzavar növekedék, 8 Mózes és Áron a szövetség hajlékához futának. S a mint bementek, befödé azt a felhő, és megjelenék az Úr dicsősége. 9 És mondá az Úr Mózesnek: 10 Távozzatok el a sokaság közől, most is elveszítem őket. És mikor a földön feküdtek, 11 mondá Mózes Áronnak: Fogd a tömjénzőt, és tüzet vévén az oltárról, tégy rá jóillatú szert, sietvén hamar a néphez, hogy könyörögj érettök; mert immár kijött az Úrtól a harag, és dúl a csapás. 12 Ezt megcselekedvén Áron, midőn a sokaság közé futott, melyet az égés már pusztít vala, jóillatú füstöt mutat be, 13 és állván a holtak és elevenek között, könyörge a népért, és megszűnék a csapás. 14 Valának pedig, a kik megölettek, tizennégyezer és hétszáz ember, azokon kivűl, kik Kóre lázadásában elvesztek vala. 15 És visszatére Áron Mózeshez a szövetség hajlékának ajtajához, miután megszűnt a veszedelem. 16 És szóla az Úr Mózesnek, mondván: 17 Szólj Izrael fiainak, és végy tőlök egyegy vesszőt nemzetségeik szerint, a nemzetségek minden fejedelmétől, tizenkét vesszőt, és mindenik nevét ird az ő vesszejére. 18 Áron neve pedig Lévi nemzetségében legyen, és egy vessző külön mindenik családját foglalja magában. 19 És tedd azokat a szövetség hajlékába a bizonyság elé, a hol szólok neked. 20 A kit ezek közől választok, annak vesszeje kibimbózik; és elhárítom rólam Izrael fiainak panaszkodásait, melyekkel zúgolódnak ellenetek. 21 És szóla Mózes Izrael fiainak, és adának neki valamennyi fejedelmek vesszőket mindenik nemzetségből; és tizenkét vessző vala, Áron vesszején kivűl. 22 Melyeket mikor Mózes az Úr elé tett a bizonyság hajlékába, 23 másodnap visszatérvén, úgy találá, hogy kibimbózott a Lévi házabeli Áron vesszeje, és a teljes bimbókból virágok fakadtak vala, melyek leveleket terjesztvén, mandolákká képződtek. 24 Elhozá tehát Mózes mind a vesszőket az Úr színe elől Izrael minden fiaihoz, és megnézék, és visszavevé kiki az ő vesszejét. 25 És mondá az Úr Mózesnek: Vidd vissza Áron vesszejét a bizonyság hajlékába, hogy tartassék ott jelűl Izrael pártütő fiainak, és szűnjék meg panaszkodásuk ellenem, hogy meg ne haljanak. 26 És úgy cselekvék Mózes, a mint az Úr parancsolta vala. 27 Mondák pedig Izrael fiai Mózesnek: Ime megemésztetünk, mindnyájan elveszünk! 28 Minden, a ki az Úr hajlékához járúl, meghal; Vajjon egész fogytig eltöröltetünk-e mindnyájan?