Mózes IV. könyve. Numeri 21

1 Mit midőn meghallott Árad, a kananeus király, ki délre lakik vala, hogy tudniillik eljött Izrael a kémek útján, hadakozék ellene, és győzedelmes lévén, zsákmányt vőn tőle. 2 Izrael pedig fogadással kötelezvén magát az Úrnak, mondá: Ha e népet kezembe adok, eltörlöm városait. 3 És az Úr meghallgatá Izrael könyörgését, és kézbe adá a kananeusokat, kiket ő megöle, lerontván városaikat; és hivá azon hely nevét Hormának, azaz átoknak. 4 Elmenének pedig Hor hegyéről is amaz úton, mely a vörös tengerre viszen, hogy megkerűljék Edom földét. És a nép únni kezdé az utat és fáradságot, 5 és szólván Isten és Mózes ellen, mondá: Miért hoztál ki minket Egyiptomból, hogy meghaljunk a pusztában? Elfogyott a kenyér, víz nincsen, lelkünk már utálja ez igen könnyű eledelt. 6 Azért bocsáta az Úr a népre tüzes kigyókat; melyektől megmaratván és sokan meghalván, 7 menének Mózeshez, és mondák: Vétkeztünk, mert az Úr ellen és teellened szólottunk; könyörögj, hogy vegye el rólunk a kigyókat. És könyörge Mózes a népért. 8 És szóla az Úr neki: Csinálj rézkigyót, és tedd azt jelűl, a ki megmaratván, rátekint, megél.

9 Megcsinálá tehát Mózes a rézkigyót, és jelűl tevé azt, melyre a megmartak föltekintvén, meggyógyulának. 10 És elindulván Izrael fiai, táborba szállának Óbotban. 11 Onnét elmenvén, Jeabarimban vonának sátorokat, a pusztában, mely Moáb felé fekszik a napkeleti részre. 12 És onnét elindulván, Záred patakához jutának; 13 melyet elhagyván, táborba szállának Arnon ellenében, mely a pusztában vagyon, és az amorreusok határait éri. Mert Arnon Moáb határa, elválasztván a moabitákat és amorreusokat. 14 Innen mondatik az Úr hadai könyvében: A mint cselekedett a vörös tengeren, úgy cselekszik Arnon patakjain. 15 A patakok kősziklái megnyilottak hogy megnyugodjanak Arban, és letelepedjenek a moabiták határaiban. 16 Azon a helyen tűnék föl a kútforrás, melyről az Úr mondotta Mózesnek: Gyüjtsd egybe a népet, és vizet adok neki. 17 Akkor éneklé Izrael ez éneket: Jőjön fel a kútforrás! Együtt éneklék: 18 azon kútforrás, melyet a fejedelmek ástak, és a sokaság vezérei készítettek a törvényadó által, és pálczáikkal. A pusztából menének Mattanába. 19 Mattanából Nahalielbe; Nahalielből Bámotba; 20 Bámotból tovább, hol a völgy van Moáb tartományában Fászga tetejére, mely a pusztára néz. 21 Követeket külde pedig Izrael az amorreusok királyához Széhonhoz, mondván: 22 Kérlek, legyen szabad átmennem földeden; nem térünk a szántóföldekre és szőlőkre, nem iszunk vizet a kutakból, az országuton járunk, mig átmegyünk határaidon. 23 De nem akará megengedni, hogy határain átmenjen Izrael; sőt hadat gyüjtvén, eléje méne a pusztába, és jöve Jászába, és megütközék vele. 24 De ettől megvereték fegyver élével, és földe elfoglaltaték Arnontól Jébokig, és Ammon fiaiig; mert erős őrizete vala az ammoniták határainak. 25 Elfoglalá tehát Izrael amannak minden városát, és lakék az amorreusok városaiban, Heszebonban tudniillik és annak faluiban. 26 Heszebon városa az amorreusok királyaé, Széhoné volt, ki a moábi király ellen hadakozott, és elvette minden földét, mely birodalmában volt, Arnonig. 27 Azért mondatik példabeszédben: Jertek Heszebonba, épittessék és erősitessék Széhon városa. 28 Tűz jöve ki Heszebonból, és láng Széhon városából, és megemészté Art, a moabiták városát, és Arnon bérczeinek lakóit. 29 Jaj neked, Moáb! elvesztél, Kámosz népe! Futásra adta fiát, és leányait fogságra Széhonnak az amorreusok királyának. 30 Elveszett az ő igájok Heszebontól Dibonig, elfáradva jutottak Noféba és Medabáig. 31 Izrael tehát az amorreus nép földén lakék. 32 És elkülde Mózes, kik megkémleljék Jázert, melynek faluit megvevék, és lakóit elfoglalák. 33 És megfordúlának, és fölmenének Bászán utján, és eléjök méne Óg, a bászáni király minden népével, harczolandó Edraiban. 34 És mondá az Úr Mózesnek: Ne félj tőle, mert kezedbe adtam őt és minden népét és földét; és cselekedjél vele, mint cselekedtél az amorreusok királyával, Széhonnal, Heszebon lakójával. 35 Meg is verék őt fiaival, és fogytig egész népét, és földét elfoglalák.