Mózes IV. könyve. Numeri 22

1 És elmenvén, táborba szállának Moáb mezőségein, hol a Jordánon túl Jeriko vagyon. 2 Látván pedig Bálák, Szefor fia mind a miket cselekedett vala Izrael az amorreusoknak, 3 és hogy igen megfélemlettek tőle a moabiták, és megtámadását ki nem állhatják: 4 mondá Madián véneinek: Ez a nép úgy eltörli mind, a kik határainkban laknak, mint az ökör el szokta gyökerig harapdálni a füvet. Ő volt az időben moábi király. 5 Követeket külde tehát Beor fiához, a jövendőmondó Balaámhoz, ki Ammon fiai földének folyóvize mellett lakik vala, hogy elhíják őt, és mondák: Ime nép jött ki Egyiptomból, mely ellepte a föld színét, letelepedvén ellenemben. 6 Jőj el tehát, és átkozd meg e népet, mert erősebb nálamnál; ha valamiképen megverhetném és kivethetném őt földemről. Mert tudom, hogy áldott, a kit megáldasz, és átkozott, a kire átkokat szórsz. 7 És elmenének Moáb vénei, és Madián öregjei, kezeikben lévén a jövendőlés jutalma. És midőn Balaámhoz jutottak, és elbeszélték neki Bálák minden szavát, 8 felelé ő: Maradjatok itt ez éjjel, és a mit nekem majd az Úr mond, azt felelem. Megmaradván amazok Balaámnál, eljöve az Isten, és mondá neki: 9 Mit akarnak nálad ez emberek? 10 Felelé ő: Szefor fia, Bálák, a moabiták királya küldött hozzám, 11 mondván: Ime a nép, mely Egyiptomból kijött vala, ellepte a föld színét; jőj el és átkozd meg őt, ha valami módon megütközvén vele, őt elűzhetném. 12 És mondá az Isten Balaámnak: Ne menj velök, meg se átkozd a népet, mert áldott az. 13 Ki reggel fölkelvén, mondá a főembereknek: Menjetek el földetekre, mert megtiltotta nekem az Úr veletek menni. 14 Visszatérvén a főemberek, mondák Báláknak: Nem akart Balaám velünk eljőni. 15 Amaz ismét sokkal többeket és nemesebbeket külde, mint azelőtt küldött vala. 16 Kik mikor eljutottak Balaámhoz, mondák: Ezt mondja Bálák, Szefor fia: Ne késsél hozzám jőni. 17 Kész vagyok téged nagyon megtisztelni és a mit csak kivánsz, megadom neked; jőj el, és átkozd meg e népet. 18 Felelé Balaám: Ha Bálák nekem házát ezüsttel és aranynyal tele adja, sem változtathatom meg Uram Istenem igéjét, hogy vagy többet, vagy kevesebbet szóljak. 19 Hanem kérlek, maradjatok itt ez éjjel is, hogy megtudhassam, mit felel az Úr ismét nekem. 20 Eljöve tehát az Isten Balaámhoz éjjel, és mondá neki: Ha ez emberek híni jöttek téged, kelj föl, és menj el velök, de úgy, hogy a mit neked parancsolok, azt cselekedjed. 21 Reggel Balaám fölkele, és megnyergelvén szamarát, elméne velök. 22 És megharaguvék az Isten. És megálla az Úr angyala az útban Balaám ellenében, ki a szamaron ül vala, két szolga lévén vele.

23 A szamár látván az útban megállott angyalt kivont karddal, kitére az útból, és a mezőn megy vala. És midőn verte Balaám, és az ösvényre akarta hozni, 24 megálla az angyal két fal szorosában, melyekkel a szőlők keritve valának. 25 A szamár látván őt, a falhoz szorúla, és a rajtaülőnek lábát megsérté. Ez pedig ismét veri vala azt. 26 Azonban az angyal oly szoros helyre menvén, hol sem jobbra, sem balra ki nem térhetett, megálla ellenében. 27 És mikor a szamár látta az angyalt ott állani, lerogya a rajtaülőnek lába alatt. Ki megharagudván, még keményebben veri vala bottal oldalát. 28 És az Úr megnyitá a szamár száját, s ez megszólala: Mit vétettem neked? miért versz engem ime már harmadszor? 29 Felelé Balaám: Mert megérdemletted, és megcsúfoltál engem. Bárcsak fegyverem volna, hogy megölnélek téged! 30 Mondá a szamár: Nem a te barmod vagyok-e, melyen mindenkor ülni szoktál a jelen napig? mondd meg, cselekedtem-e hasonlót valaha veled? Amaz pedig mondá: Soha sem. 31 S ekkor megnyitá az Úr Balaám szemeit, s ez látá az angyalt az úton állani kivont karddal, és leesék előtte, a földre borúlván. 32 Mondá neki az angyal: Miért vered harmadszor szamaradat? Én jöttem, hogy ellened álljak, mert utad gonosz, és ellenem vagyon. 33 És ha a szamár ki nem tér az útból, helyt adván az ellene állónak, téged megöltelek volna, és ő élne. 34 Mondá Balaám: Vétkeztem, nem tudván, hogy te állasz ellenem. És most ha nem tetszik neked, hogy elmenjek, visszatérek. 35 Mondá az angyal: Menj el ezekkel, de vigyázz, hogy egyebet ne szólj, mint a mit parancsolni fogok neked. Elméne tehát a főemberekkel. 36 Mikor ezt meghallotta Bálák, kiméne eléje a moabiták városába, mely Arnon végső határain vagyon. 37 És mondá Balaámnak: Követeket küldöttem, hogy meghíjalak téged, miért nem jöttél mindjárt hozzám? azért-e hogy idejöveteled jutalmát meg nem adhatom? 38 Kinek amaz felelé: Ime jelen vagyok; szólhatok-e egyebet, mint a mit szájamba ád az Isten? 39 Elindulának tehát együtt, és menének a városba, mely országának végső határain vala. 40 És Bálák tulkokat és juhokat ölvén, ajándékokat külde Balaámnak, és a főembereknek, kik vele valának. 41 Reggel pedig Baal magas helyeire vivé őt, és meglátá a népnek végső részét.