Mózes IV. könyve. Numeri 23

1 És Balaám mondá Báláknak: Építs itt nekem hét oltárt, és ugyanannyi borjút készíts, és annyi számú kost. 2 És mikor Balaám beszéde szerint cselekedett, föltevék együtt a borjút és kost az oltárra. 3 És Balaám mondá Báláknak: Állj meg egy kevéssé égőáldozatod mellett, míg elmegyek, talán elém jő az Úr, és a mit parancsolni fog, megmondom neked. 4 És midőn elment sietséggel, eléje jöve az Isten. És szóla neki Balaám: Hét oltárt állítottam föl, úgymond, és rátettem a borjút és a kost. 5 Az Úr pedig igét ada szájába, és mondá: Térj vissza Bálákhoz, és ezeket mondjad. 6 Visszatérvén, Bálákot égőáldozata mellett állva találá, és a moabiták minden fejedelmeit. 7 És elkezdvén beszédét, mondá: Árámból hozott engem Bálák, a moabiták királya, a napkeleti hegyekről: Jőj el, úgymond, és átkozd meg Jákobot; siess, és szidalmazd Izraelt. 8 Hogy átkozzam azt, kit Isten meg nem átkozott? Miképen szidalmazzam, kit az Úr nem szidalmazott? 9 A kősziklák tetejéről látom őt, és a halmokról szemlélem őt. E nép egyedűl fog lakni, és a pogányok közé nem számíttatik. 10 Ki számlálhatja meg Jákob porát, és tudhatja Izrael nemzetségének számát? Haljon meg lelkem az igazak halálával, és legyenek utolsó dolgaim ezekéihez hasonlók. 11 És Bálák mondá Balaámnak: Mit cselekszel? Híttalak téged, hogy átkozd meg ellenségeimet, s te ellenben áldod őket. 12 Felelé neki amaz: Szólhatok-e egyebet, mint a mit az Úr hagy? 13 Mondá azért Bálák: Jer más helyre velem, a honnan lásd Izrael egy részét, és ne láthasd egészen, onnét átkozd meg őt. 14 És midőn egy magas helyre vitte őt, a Fászga-hegy tetejére, Bálaám hét oltárt építe, és arra borjút és kost tévén, 15 mondá Báláknak: Állj itt égőáldozatod mellett, míg (az Úr) elé megyek. 16 Kinek, mikor eléje jött az Úr, és igét adott szájába, mondá: Térj viszsza Bálákhoz, és ezeket mondd neki. 17 Visszatérvén, őt égőáldozata mellett állva találá, és vele a moabiták fejedelmeit. Kinek Bálák: Mit szóla, ugymond, az Úr? 18 Amaz pedig elkezdvén beszédét, mondá: Megállj, Bálák, és hallgasd, halljad, Szefor fia! 19 Nem olyan az Isten, mint az ember, hogy hazudjon, sem mint az ember fia, hogy változzék. Ő mondotta, és nem cselekszi-e meg? ő szólott, és nem teljesíti-e be? 20 Áldásra van megbízásom, az áldást meg nem tagadhatom. 21 Nincs bálvány Jákobban, sem faragott kép nem látható Izraelben. Az ő Ura Istene van vele, és a király győzelmének harsonaszava benne. 22 Az Isten hozta ki őt Egyiptomból, kinek erőssége hasonló a szarvorrúéhoz. 23 Nincs varázslás Jákobban, sem jósolás Izraelben. Idején megmondatik Jákobnak és Izraelnek, mit fog az Isten cselekedni. 24 Im ez a nép, mint a nőstényoroszlán, fölkel, és mint az oroszlán, fölemelkedik; le nem fekszik, míg meg nem eszi a ragadmányt, és a megöltek vérét meg nem iszsza. 25 És Bálák mondá Balaámnak: Se ne átkozzad őt, se ne áldjad. 26 És ő mondá: Nem mondottam-e neked, hogy a mit nekem Isten parancsol, azt fogom cselekedni? 27 És mondá neki Bálák: Jer, és más helyre viszlek; hatalán tetszenék az Istennek, hogy onnét átkozd meg őket. 28 És midőn őt Fogor hegyének tetejére vitte, mely a pusztára néz, 29 mondá neki Balaám: Építs itt nekem hét oltárt, és ugyanannyi borjút készíts és annyi számu kost. 30 Megcselekvé Bálák, a mint Bálaám mondotta vala, és rátevé a borjúkat és kosokat mindenik oltárra.