Mózes IV. könyve. Numeri 24

1 És mikor látta Balaám, hogy tetszik az Úrnak, hogy megáldja Izraelt, nem méne, mint azelőtt ment vala, hogy jövendőt kérdezzen; hanem a pusztára forditván orczáját, 2 és szemeit fölemelvén, látá Izraelt sátoraiban letelepedve nemzetségei szerint; és rárohanván az Isten lelke, 3 beszédét elkezdvén, mondá: Balaám szól, Beor fia, szól azon ember, kinek szeme bezáratott; 4 szól az Isten beszédeinek hallgatója, ki a Mindenható jelenéseit látja, ki elesik, és úgy nyittatnak meg szemei. 5 Mely szépek hajlékaid, Jákob! és sátoraid, Izrael! 6 Mint az erdős völgyek, mint a folyóvíz mellett öntözött kertek, mint a sátorok, melyeket az Úr vont föl, mint a czedrusok a vizek mellett! 7 Viz árad az ő vedréből, és ivadéka sok vizzé leszen. Királya elvesztetik Ágágért, és elvétetik az ő országa. 8 Az Isten hozta ki őt Egyiptomból, kinek erőssége hasonló a szarvorruéhoz. Megemésztik ellenségeiket, a pogányokat, és azok csontjait összezúzzák, és átliggatják nyilakkal. 9 Lefeküvén alszik, mint az oroszlán és mint a nőstényoroszlán, melyet senki sem mer felkölteni. A ki téged megáld, áldott leszen, a ki megátkoz, átok alá esik. 10 És Bálák megharagudván Bálaám ellen, összecsapá kezeit, mondván: Ellenségeim átkozására híttalak téged, kiket ellenben harmadszor áldottál meg. 11 Térj vissza lakhelyedre. Eltökélettem ugyan, hogy téged nagyon megtisztellek, de az Úr megfosztott téged a szándéklott tisztelettől. 12 Felelé Balaám Báláknak: Nem mondottam-e meg követeidnek, kiket hozzám küldöttél: 13 Ha Bálák nekem házát ezüsttel és arannyal tele adja sem mellőzhetem el Uram Istenem beszédét, hogy valami jót vagy gonoszat mondjak szivemből; hanem a mit az Úr mond, azt mondom? 14 Mindazáltal elmenvén népemhez, tanácsot adok, mit cselekedjék néped e népnek az utolsó időben. 15 Elkezdvén tehát beszédét, ismét mondá: Szól Bálaám, Beor fia, szól azon ember, kinek szeme bezáratott; 16 szól az Isten beszédeinek hallgatója, ki a Fölséges tudományát tudja, és a Mindenható jelentéseit látja, ki elesik, s megnyilnak szemei: 17 Látom őt, de nem most; nézem őt, de nem közelről. Csillag támad Jákobból, és vessző kel föl Izraelből; és megveri Moáb fejedelmeit, és elpusztítja Szet minden fiait. 18 Idumea az ő birtoka leszen; Szeir öröksége ellenségeire száll; Izrael pedig erősen tartja magát. 19 Jákobból lesz az Uralkodó, ki elveszti a város maradványait. 20 És mikor látta Amaleket, beszédét elkezdvén, mondá: A nemzetek elseje Amalek, és maradékai elvesznek. 21 Látá a cineusokat is, és beszédét elkezdvén, mondá: Lakhelyed erős ugyan, de ha fészkedet a kősziklára teszed is, 22 és választott leszen is Cin nemzetségéből, meddig maradhatsz meg? mert Asszúr fogva visz el téged. 23 És beszédét elkezdvén, ismét szóla: Oh ki fog élni, mikor az Isten ezeket végbeviszi? 24 Hajókon jőnek Olaszországból, meggyőzik az assziriusokat , és elpusztítják a zsidókat, és végre ők is elvesznek 25 És fölkele Balaám, és helyére visszatére; Bálák is azon uton, melyen jött vala, visszaméne.