Mózes IV. könyve. Numeri 30

1 És elbeszélé Mózes Izrael fiainak mind, a miket az Úr neki parancsolt vala. 2 És szóla Izrael fiai nemzetségeinek fejedelmeihez: Ez azon beszéd, melyet az Úr parancsolt. 3 Ha valamely férfiú fogadást teszen az Úrnak, vagy magát esküvéssel kötelezi: meg ne szegje szavát, hanem teljesítse be mind, a mit fogadott. 4 A nőszemély, ha valamit fogad és magát esküvéssel kötelezi atyja házában és még leánykorban: ha atyja megérti a fogadást, melyet fogadott, és az esküvést, melylyel lelkét kötelezte, és hallgat, köteles legyen a fogadásra, 5 s a mit fogadott és esküdött, cselekedettel teljesítse. 6 Ha pedig atyja, mihelyt hallja, ellene mond: fogadásai és esküvései érvénytelenek, és nem lesz köteles a fogadásra, mivel atyja ellene mondott. 7 Ha férje van, és valamit fogad, és a szó, kijövén egyszer szájából, lelkét esküvéssel kötelezi, 8 a mely nap férje hallja, és ellene nem mond: köteles legyen a fogadásra, és tartsa meg, a mit igért. 9 Ha pedig hallván, mindjárt ellene mond, és fölbontja annak fogadásait és szavait, melyekkel lelkét kötelezte: kegyelmes lesz neki az Úr. 10 Az özvegy és megvetett asszony, a mit fogadnak, tartsák meg. 11 A feleség, mikor férje házában fogadással kötelezi magát és esküvéssel, 12 ha férje hallja, és hallgat, sem a fogadásnak ellene nem mond: tartsa meg, a mit fogadott. 13 Ha pedig mindjárt ellene mond, nem lesz köteles a fogadásra; mert férje ellene mondott, és az Úr kegyelmes lesz neki. 14 Ha fogadást teszen, és esküvéssel kötelezi magát, hogy böjtöléssel, vagy egyéb dolgoktól megtartóztatással sanyargatja meg lelkét: férje akaratán fog állani, hogy megcselekedje, vagy ne cselekedje. 15 Hogyha férje hallván, hallgat, és másodnapra halasztja itéletét: a mit fogadott és igért, tartsa meg, mert akkor, midőn (férje) hallotta, hallgatott. 16 Ha pedig ellene mond, miután megtudta: ő viselje annak vétkét. 17 Ezek a törvények, melyeket az Úr Mózesnek rendelt a férj és feleség, az atya és leány között, ki még leánykorban vagyon, vagy a ki atyja házában lakik.