Mózes IV. könyve. Numeri 35

1 Ezeket is mondá az Úr Mózesnek Moáb mezőségein, a Jordán mellett, Jerikó ellenében: 2 Parancsold meg Izrael fiainak, hogy adjanak birtokaikból a levitáknak 3 városokat lakásra, és azoknak környékét köröskörűl; hogy ők lakjanak a városokban, és a környék legyen a juhoknak és barmoknak; 4 mely a városok falaitól köröskörűl ezer lépésnyire terjedjen ki. 5 Napkelet felé kétezer könyöknyi legyen, és dél felé hasonlóképen kétezer legyen, a tenger felé is, mely napnyugatra néz, ugyanazon mértékű legyen, az éjszaki részre is hasonló tért foglaljon el; a városok középett legyenek, és a környék kivűl. 6 A városok közől pedig, melyeket a levitáknak adtok, hat legyen elválasztva a menekvők oltalmára, hogy azokba fusson, a ki vért ont; és ezeken kivűl még negyvenkét várost (adjatok nekik), 7 azaz mindössze negyvennyolczat környékével együtt. 8 És ezen városokat adjátok Izrael fiainak birtokaiból; azoktól, kiknek több vagyon, többet vegyetek; és a kiknek kevesebb, kevesebbet; kiki örökségének mértéke szerint adjon városokat a levitáknak. 9 És mondá az Úr Mózesnek. 10 Szólj Izrael fiainak, és mondd nekik: Mikor átmentek a Jordánon Kanaán földére, 11 határozzátok meg, mely városoknak kelljen lenni a menekvők oltalmára, kik nemakarva vért ontanak. 12 Ha a szökevény azokba fut, a megöltnek rokona meg nem ölheti őt, míg a sokaság elé nem áll, és ügye el nem itéltetik. 13 A városok közől pedig, melyek a menekvők oltalmára elválasztatnak, 14 három legyen a Jordánon innét, és három Kanaán földén, 15 mind Izrael fiai, mind a jövevények és idegenek számára, hogy azokba fusson, a ki nemakarva vért ont. 16 Haki fegyverrel vág, és elhal a ki megvágatott: gyilkosságban vétkes, amaz is haljon meg. 17 Ha kővel hajít, és a meghajított elhal, hasonlóképen büntettessék. 18 Ha valaki fával üttetik meg, és elhal, az ütőnek vérével álljanak boszút érte. 19 A megöltnek rokona megölheti a gyilkost; mihelyt elékapja őt, megölheti. 20 Ha gyűlölségből valaki embert taszít le, vagy orozva hajít rá valamit, 21 vagy ellensége lévén, kézzel üti meg, és amaz elhal: az ütő gyilkosságban vétkes, a megöltnek rokona, mihelyest találja őt, megölheti. 22 Hogyha véletlenűl, és gyülölség 23 és ellenségeskedés nélkül cselekszik valamit ezek közől, 24 és a nép hallomására bebizonyúl, és a dolog meghányatik a gyilkos és a vérrokon között: 25 az ártatlant szabadítsák meg a boszúálló kezéből, és vigyék vissza törvény szerint azon városba, melybe futott vala, és maradjon ott, míg meghal a főpap, ki szent olajjal fölkenetett. 26 Ha a gyilkos azon városok határain kivűl találtatik, melyeket a számkivetetteknek rendeltek, 27 és megöletik attól, ki a vérnek boszúállója, vétek nélkül leszen, a ki őt megöli; 28 mert az elfutottnak a főpap haláláig a városban kellett volna maradnia. Miután pedig az meghal, a gyilkos térjen vissza földére. 29 Ezek örök törvények lesznek minden lakhelyeteken. 30 A gyilkos, tanúk vallomása után büntettessék meg. Egynek tanubizonyságára senki se itéltessék el. 31 Ne vegyetek váltságot attól, ki vérben bűnös, azonnal maga haljon meg. 32 A számkivetettek és elfutottak, a főpap halála előtt, városaikba semmiképen vissza nem térhetnek; 33 hogy meg ne fertőztessék lakóföldeteket, mely az ártatlanok vére által tisztátalanná lesz; és különben meg nem tisztúlhat, hanem csak annak vérével, a ki más vérét ontotta. 34 És így tisztíttatik meg örökségtek, melyben én köztetek lakom; mert én vagyok az Úr, ki Izrael fiai között lakom.