Mózes IV. könyve. Numeri 36

Az örökséggel bíró leányok férjhezmenetéről.

Eljövének pedig Gálaád nemzetségének fejedelmei, ki Makirnak, Manasszes fiának fia volt, József fiainak törzsökéből; és szólának Mózesnek, Izrael fejedelmei előtt, és mondák: Neked, urunknak megparancsolá az Úr, hogy a földet sors által oszszd el Izrael fiainak, és hogy Szalfaad atyánkfia leányainak add az ő atyjokat illető örökséget; kiket ha más nemzetségbeli emberek vesznek feleségűl, követni fogja őket birtokuk, és más nemzetségre szállván, örökségünk megkisebbűl; és így, mikor az örvendetes év, vagyis a szabadúlás ötvenedik esztendeje eljő, a sorssal tett osztály összezavartatik, és egynek öröksége másra száll. Felelé Mózes Izrael fiainak, és az Úr parancsából mondá: Igazán szólott József fiainak nemzetsége; és ezen törvényt az Úr mondotta Szalfaad leányairól: Menjenek férjhez, a kikhez akarnak, de csak nemzetségökbeli emberekhez, hogy ne szálljon Izrael fiainak birtoka nemzetségről nemzetségre. Azért minden férfi önnemzetségéből és rokonságából vegyen feleséget; és minden leány önnemzetségebeli férfiúhoz menjen, hogy az örökség megmaradjon a nemzetségekben, és a nemzetségek össze ne vegyíttessenek, hanem úgy maradjanak, a mint az Úrtól elválasztattak. És úgy cselekvének Szalfaad leányai, a mint nekik parancsolva volt; és férjhez menének Malaa és Tersza, Hegla és Melka és Noa atyjok bátyjának fiaihoz, Manasszes nemzetségéből, ki József fia volt; és az örökség, mely nekik adatott vala, megmaradt atyjok nemzetségénél és családjánál. Ezek a parancsok és itéletek, melyeket az Úr Mózes által parancsolt Izrael fiainak Moáb mezőségein, a Jordán mellett, Jerikónak átellenében.

Idézi 5