Mózes IV. könyve. Numeri 5

1 És szóla az Úr Mózesnek, mondván: 2 Parancsold meg Izrael fiainak, hogy űzzenek ki a táborból minden poklost, és a kinek magva foly, és a ki megfertőztetett halott által; 3 mind férfiat, mind asszonyt űzzenek ki a táborból, hogy meg ne fertőztessék azt, mivelhogy veletek lakom. 4 És úgy cselekvének Izrael fiai, és kiűzék őket a táborból, a mint az Úr mondotta vala Mózesnek. 5 És szóla az Úr Mózesnek, mondván: 6 Szólj Izrael fiainak: A férfiú, vagy asszony, mikor valami bűnt cselekszenek azokból, miket az emberek szoktak elkövetni; és gondatlanságból áthágják az Úr parancsát, és vétkeznek, 7 vallják meg vétköket, és fizessék meg az egész kárt, és a fölött adjanak ötödrészt annak, ki ellen vétkeztek. 8 Ha pedig nincsen, a ki fölvegye, adják az Úrnak, és legyen a papé, kivévén a kost, mely a megtisztúlásért mutattatik be, hogy engesztelő áldozat legyen. 9 Minden zsenge is, melyet Izrael fiai bemutatnak, a paphoz tartozik; 10 és akárki valamit a szentélybe visz, és a pap kezéhez ad, ezé legyen. 11 És szóla az Úr Mózesnek, mondván: 12 Szólj Izrael fiainak, és mondd nekik: A férfiú, kinek felesége megtéved, és férjét megvetvén, 13 más férfiúval hál, és ezt férje föl nem födözheti, hanem titokban van a házasságtörés, és tanúkkal nem vádolható, mert nem érték a házasságtörésen; 14 ha a házassági féltés lelke fölindítja a férfiút felesége ellen, ki vagy megfertőztetett, vagy hamis gyanúval terheltetik, 15 vigye őt a paphoz, és vigyen áldozatot érette, egy mérték árpalisztnek tizedrészét; ne öntsön arra olajat, se tömjént ne tegyen rá; mert ez házassági féltés áldozata, és házasságtörést vizsgáló ajándék. 16 A pap tehát vezesse őt elé, és állítsa az Úr elé; 17 és vegyen szent vizet cserépedénybe, és egy kevés földport tegyen belé a hajlék padlatáról. 18 És mikor az asszony az Úr színe előtt áll, födözze föl annak fejét, és tegye kezére az emlékezetnek áldozatát és a házassági féltés ajándékát; ő pedig tartsa a keserűséges vizet, melyre átkozódva átkokat halmozott; 19 és esküvéssel kényszerítse őt, és mondja: Ha nem hált idegen férfiú veled, és ha meg nem fertőztettél, elhagyván férjed ágyát, ne ártson neked a keserűséges víz, melyre átkokat halmoztam. 20 Ha pedig elhajlottál férjedtől, és megfertőztettél, és más férfiúval háltál, 21 ezen átkok alá vettessél: Adjon téged az Úr átokra és mindenek példájára népe között; rothaszsza meg ágyékodat, és méhed földagadván, fakadjon meg; 22 hasson az átkozott víz hasadba, és méhed földagadván, rothadjon meg ágyékod. És az asszony feleljen: Amen, amen! 23 És a pap írja föl könyvecskébe az átkokat, és törölje el azokat a keserűséges vízzel, melyre az átkokat halmozta, 24 és adja neki meginnia. Melyet mikor megiszik: 25 a pap vegye el kezéből a házassági féltés áldozatát, és emelje föl azt az Úr előtt, és tegye az oltárra, de úgy, hogy előbb 26 egy marokkal vegyen ki az áldozatból, mely bemutattatik, és égesse meg az oltáron, és úgy adja az asszonynak meginnia a keserűséges vízet. 27 Mikor azt megitta, ha megfertőztetett, és megvetvén férjét, vétkes a házasságtörésben: átjárja őt az átok vize, úgy, hogy hasa földagadván, ágyéka megrothad, és az asszony átokká lesz és példává az egész nép között. 28 Hogyha meg nem fertőztetett, nem árt neki, és magzatokat fog szülni. 29 Ez a házassági féltés törvénye. Ha elhajol az asszony férjétől, és megfertőztetik, 30 és férje a házassági féltés lelkétől fölindíttatván, az Úr színe elé viszi őt, és a pap mindazok szerint cselekszik vele, a mik írva vannak; 31 a férj vétek nélkül leszen, amaz pedig hordozza gonoszságát.