Ozeás jövendölése 12

Izraelnek nincs oly bizalma, mint volt ősatyjának. Megátalkodottsága miatt fogságra vitetik. Hálátlan ő és értetlen.

Körűlvett engem Efraim megtagadással, és Izrael háza csalárdsággal; de Júda bizonyság, az Istennel járván, és hűséges a szentekkel. Efraim széllel táplálkozik, és a hőséget követi; egész nap hazudságot és pusztúlást szaporít; szövetséget köt az asszíriusokkal, és olajt visz Egyiptomba. Azért fog az Úr itélni Júda fölött, és meglátogatja Jákobot; az ő útai szerint és találmányai szerint fizet meg neki. Anyja méhében megragadta (Jákob) bátyja sarkát; és erősségében szerencsésen küzdött az angyallal. És erőt vett az angyalon, és megerősödött; sírt és könyörgött neki; Bételben találta őt, és ott szólott velünk. És a seregek Ura Istene, az Úr az ő emlékezete. Te is térj hát Istenedhez; az irgalmasságot és itéletet őrizd meg, és bízzál Istenedben mindenkoron. Mint egy kananíta, – kezében hamis mértékkel, szereti a ragadozást, és így szól Efraim: Ej, mit? gazdaggá lettem, bálványt találtam magamnak, semmi keresetemben sem találnak hamisságot, melyet elkövettem volna. De én vagyok a te Urad Istened Egyiptom földétől fogva; ezután is sátorokban hagylak ülni, mint ünnepnapokon szokás. Én szólok a prófétákhoz, én megsokasítom a látomást, és a próféták által példázásokat mutatok. Mint Gálaádban a bálványnak, úgy hiába áldoznak Galgalban a tulkoknak; mert ezek oltárai is, mint a kőhalmok a szántóföldek barázdáin. Elfutott Jákob Szíria tartományába, és Izrael szolgált feleségeért, pásztorkodott feleségeért. Próféta által hozta ki az Úr Izraelt Egyiptomból; és próféta által tartatott meg. De Efraim haragra ingerlett engem keserítéseivel; azért az ő vére rájő, és gyalázatát visszaadja neki az ő Ura.

Idézi 2