Filippieknek írt levél 1

Bevezetés. Hogy oly buzgók és állhatatosak vagytok az evangéliom mellett, ezért hálát adok Istennek; mert habár fogságban, mégis szives részvéttel vagyok mindnyájatokhoz, és kérem az Istent, gyarapodjatok szeretetben és ismeretben, hogy feddhetlenűl az igazság gyümölcseivel jelenhessetek meg egykor a bíró előtt. A mi fogságomat illeti, ez nem akadálya az evangéliomnak, sőt inkább előmozdítja azt, a mennyiben az által sokan annak hirdetésére buzdíttatnak. Ezt ugyan némelyek nem jószándékból teszik, de mégis a Krisztus hirdettetik. Fogságom, a ti esedezéstek és a Szentlélek kegyelme által üdvösségemre szolgál, s így mind élve mind halva Krisztusé vagyok. Óhajtok ugyan meghalni, de hasznosabb nektek, ha még tovább élek, s ismét hozzátok megyek. De akár megyek, akár nem, járjatok a keresztény névhez méltólag egy értelemben, egy lélekben, harczolva az igaz tanitásért, s ne hagyjátok magatokat elijesztetni a hit ellenségei és a szenvedések által, melyeket amazok nektek okoznak, valamint azért én is harczolok és szenvedek.

Pál és Timoteus, Jézus Krisztus szolgái, minden szenteknek a Krisztus Jézusban, kik Filippiben vannak, a püspökökkel és diakonusokkal együtt. Kegyelem nektek és békeség az Istentől, a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól. Hálát adok Istenemnek, minden tirólatok való emlékezetben, mindenkor minden imádságomban mindnyájotokért örömmel könyörögvén, hogy részesek lettetek a Krisztus evangéliomában az első naptól mindeddig. Bízván abban, hogy a ki elkezdte bennetek a jó dolgot, elvégzi Krisztus Jézus napjáig; a mint méltó is így vélekednem mindnyájotok felől, minthogy szivemben hordozlak titeket mind fogságomban, mind az evangéliom védelménél és megbizonyitásánál, hogy mindnyájan társaim legyetek örömemben; mert bizonyságom az Isten, mint kivánlak mindnyájotokat a Jézus Krisztus szeretetében. És azért imádkozom, hogy bennetek a szeretet mindinkább bővelkedjék tudományban és minden értelemben, hogy a jelesbeket válaszszátok, hogy tiszták és botrány nélkül legyetek a Krisztus napjára, eltelve az igazság gyümölcsével Jézus Krisztus által az Isten dicsőségére és dicséretére. Akarom pedig tudtúl adni nektek, atyámfiai! hogy jelen körűlményeim az evangéliom gyarapodására szolgáltak, mivel az én fogságom Krisztusért tudva lett minden itélőszéknél és egyéb helyen mindenütt, és sokan az Úrban való atyafiak közől ösztönt nyervén fogságomból, annál bátrabban, félelem nélkül merik hirdetni az Isten igéjét. Némelyek ugyan irígységből is és versengésből, de mások jóakaratból hirdetik a Krisztust, némelyek szeretetből, tudván, hogy az evangéliom védelmére vagyok rendelve; némelyek pedig versengésből hirdetik a Krisztust, nem tiszta szándékból, azt vélvén, hogy megnehezítik fogságomat. De mit tesz ez? Csak minden módon hirdettessék a Krisztus, akár alkalomszerűen, akár igazságban; én örűlök azon, és ezután is fogok örűlni. Mert tudom, hogy ez nekem üdvösségemre leszen imádságtok és a Jézus Krisztus Lelkének segélye által, az én várakozásom és reménységem szerint: hogy semmiben sem szégyenűlök meg; hanem teljes bizodalmam vagyon, hogy valamint mindenkor, úgy most is felmagasztaltatik Krisztus az én testemben, akár élet akár halál által. Mert nekem életem a Krisztus, és meghalnom nyereség. Azonban ha testben élve, munkám gyümölcsöző, nem tudom, mit válaszszak. Szorongattatom ugyanis e kettő között: Kivánok elválni, és Krisztussal lenni, mert ez sokkal jobb; de megmaradnom a testben, szükséges tiértetek. És ezt remélve, tudom, hogy megmaradok, és pedig megmaradok mindnyájotoknak, a ti előhaladástokra és hitetek örömére, hogy bőséges legyen örvendezéstek a Krisztus Jézusban énrajtam, midőn ismét hozzátok érkezem. Csak Krisztus evangéliomához illően járjatok, hogy vagy mikor oda megyek és meglátlak titeket, vagy távollévén, halljam felőletek, mint állotok egy lélekben, egy akarattal, együtt munkálkodván az evangéliom hitéért, és hogy semmiben sem rettentek vissza ellenkezőitektől; mi nekik veszedelmökre, nektek pedig üdvösségtekre van, és ez az Istentől; mert nektek adatott a Krisztusért nem csak hogy higyetek őbenne, hanem hogy szenvedjetek is érette, ugyanazon tusakodástok lévén, melyet énbennem láttatok és most felőlem hallotok.

Idézi 66