Keresés itt Vagy próbálja

EscBezárás ↑↓Mozgás

Filippieknek írt levél 2

Igen kérlek titeket, legyetek egyértelműek, s szeressétek egymást alázatosságban és önmegtagadásban, valamint Krisztus is, habár isteni természettel bírt, emberré lett, s megalázta magát a kereszthalálig, a miért Isten is felmagasztalta őt, mindent alája vetett, s részesévé tette isteni dicsőségének. Tekintve ezen, önmagát megalázó s megtagadó szeretetre, félelemmel munkáljátok üdvösségteket, mert minden az Isten kegyelmétől függ. Gyorsan lássatok a dologhoz, e rosz világban bűn nélkül járván, hogy én az itéletnapján dicsőséget és jutalmat arassak tiértetek. Ha mindjárt meg kell is halnom, örűlök; reménylem pedig, hogy mihelyt helyzetemről bizonyos leszek, Timoteust hozzátok küldöm, s én magam is reménylek csakhamar hozzátok mehetni. Most Epafroditust küldöm hozzátok, ki súlyos betegségből gyógyult fel; jól fogadjátok őt.

Ha tehát a Krisztusban való intésnek, ha a szeretet örvendezésének, ha a lelki egyesűlésnek, ha a könyörűlet szives indúlatának van helye nálatok, tegyétek teljessé az én örömemet az által, hogy ugyanegyet értsetek, egyenlő szeretettel bírjatok, egyakaratúak, egyértelműek legyetek, semmit sem tévén versengéssel, sem hiú dicsőségből, hanem alázatossággal egymást többre becsülvén, kiki nem maga hasznát, hanem a másokét tekintvén, Hogy ugyanazon érzés legyen bennetek, mely a Krisztus Jézusban, ki Isten alakjában lévén, nem tartotta ragadománynak, hogy Istennel egyenlő, hanem kiüresítette önmagát, szolgai alakot vévén föl, hasonlóvá lett az emberekhez, és külsejében úgy találtatott, mint ember. Megalázta magát, engedelmes lévén mindhalálig, és pedig a keresztnek haláláig. Annakokáért az Isten is felmagasztalta őt, és oly nevet ajándékozott neki, mely minden név fölött vagyon, hogy Jézus nevére minden térd meghajoljon, a mennyeieké, a földieké és a földalattiaké; és minden nyelv vallást tegyen, hogy az Úr Jézus Krisztus az Atya Istennek dicsőségében vagyon. Azért, szerelmesim! (a mint mindenkor engedelmeskedtetek,) nem csak jelenlétemben, hanem most sokkal inkább távollétemben: félelemmel és rettegéssel munkáljátok üdvösségteket. Mert Isten az, ki bennetek mind a szándékot, mind a véghezvitelt munkálja jóakaratából. Mindeneket pedig zúgolódás és halogatás nélkül cselekedjetek, hogy panasz nélkül, Istennek egyeneslelkű fiai legyetek, feddhetlenek a gonosz és elveteműlt nemzetségnek közepette, kik között mint világítók fényeskedtek e világon, az élet igéjét megtartván dicsőségemre a Krisztus napján, hogy nem hiába futottam, s nem hiába munkálkodtam. De ha én feláldoztatom is a ti hitetek áldozatán és szolgálatán fölűl, örűlök és örvendek mindnyájotokkal. Ugyanazon pedig ti is örűljetek, és velem együtt örvendezzetek. Reménylem pedig az Úr Jézusban Timoteust hamar hozzátok küldhetni, hogy én is nyugodt szívvel legyek, megértvén, mint vagytok. Mert senki sincs velem olyan egyakaratú, ki oly szives indúlattal szorgoskodnék érettetek. Mert mindnyájan a magokét keresik, nem a mi Jézus Krisztusé. Ő pedig milyennek bizonyúlt be, abból tudhatjátok, hogy mint atyjának a fiú, úgy szolgált velem az evangéliomban. Őt reménylem tehát hozzátok küldhetni, mihelyt meglátom körűlményeimet. Bízom pedig az Úrban, hogy magam is csakhamar hozzátok megyek. Addig szükségesnek láttam atyámfiát, Epafroditust, együtt munkálkodó és vitézkedő társamat, a ti követeteket, ki szükségemben szolgálatomra volt, hozzátok küldeni; mivel mindnyájotok után kivánkozott, és szomorú volt azért, hogy hallottátok beteglétét. Csakugyan halálos beteg is volt; de az Isten könyörűlt rajta, nemcsak őrajta pedig, hanem énrajtam is, hogy ne legyen bánatra bánatom. Azért annál hamarább küldöttem őt, hogy viszonlátásán örűljetek, és én bánat nélkül legyek. Fogadjátok tehát őt az Úrban minden örömmel, és az ilyeneket tartsátok tiszteletben. Mert a Krisztus dolgáért csaknem halálra jutott, életét koczkáztatván, hogy teljesítse, a mi részetekről hiányzott az én szolgálatomban.

Idézi 334