Filippieknek írt levél 3

Egyébiránt ismételve óvakodásra intelek a hamis tanítóktól, kik a zsidó körűlmetélést szükségesnek tartják. Igazi körűlmetéltek csak mi, hivők vagyunk. A zsidósággal, körűlmetéléssel, származásommal, törvény iránti buzgalommal én is dicsekedhetném ugyan, de mint keresztény, most mindezeket s minden földi dolgot hiábavalónak, ártalmasnak s megvetésre méltónak tartok; én csak a keresztény hitből való igazságra törekszem, hogy a halálban és feltámadásban Krisztushoz hasonló legyek. Hogy e czélt elérjem, arra törekszem, mert nem állítom, hogy a czélt már elértem, hanem igyekszem az után, mint a pályafutó, ki a díjt törekszik elnyerni. Kövessétek az én példámat és nem a tévtanítókét, kik a kereszt bölcseségét megvetik, és csak a földiekre gondolnak, de azért el is vesznek, míg mi mennyei érzületben járunk, s ezért egykor, midőn Jézus ismét eljő, testünkben is dicsőségesen átváltozunk.

Egyébiránt, atyámfiai! örűljetek az Úrban. Ugyanazt írni hozzátok nem restellem, nektek pedig szükséges. Óvakodjatok az ebektől, óvakodjatok a gonosz munkásoktól, óvakodjatok a megmetéléstől. Mert nálunk van a körűlmetélés, kik lélekkel szolgálunk az Úrnak, és dicsekszünk Krisztus Jézusban, és nem a testben helyezzük bizodalmunkat, jóllehet nekem van bizodalmam a testben is. Ha más valaki látszik a testben bízni, én inkább, nyolczadnapon körűlmetélt, Izrael nemzetségéből, Benjamin ágából, zsidóból zsidó, a törvény szerint farizeus vagyok, ki buzgóságból üldöztem az Isten anyaszentegyházát, a törvénybeli igazság szerint, feddhetlenűl járván. De a mi nekem nyereség volt, Krisztusért azt kár gyanánt tekintettem. Sőt mindent kárnak tartok az én Uram Jézus Krisztus fönséges ismeretéért, kiért mindent elhagytam, és szemétnek tekintek, hogy Krisztust megnyerjem, és benne találtassam, nem a törvénybeli igazságot bírván, hanem azt, mely a Krisztus Jézus hitéből való, mely Istentől van, a hit általi igazság; hogy megismerjem őt, és feltámadásának erejét, és szenvedéseinek társaságát, hasonlóvá lévén az ő halálához, hogy valamikép eljussak a halottak közől való feltámadásra. Nem mintha már elértem volna, vagy már tökéletes volnék; hanem utána törekszem, hogy valamikép megfoghassam azt, mire megfogattam Krisztus Jézus által. Atyámfiai! nem állítom, hogy már megfogtam azt; de ezt az egyet (teszem): a mik mögöttem vannak, elfeledvén, azokra terjeszkedem, mik előttem vannak; a kitűzött czélhoz sietek, azon jutalomra, melyre Isten onnanfelől hivott Krisztus Jézus által. A kik tehát tökéletesek vagyunk, mind ez értelemben legyünk; és ha valamit másképen értetek, azt is kijelenti nektek az Isten. Mindazáltal a mire már eljutottunk, abban értsünk egyet, és ugyanazon rendszabály mellett maradjunk. Legyetek az én követőim, atyámfiai! és figyeljetek azokra, kik a szerint élnek, a mint bennünk példátok vagyon. Mert sokan élnek úgy, kikről gyakran mondottam nektek, (most pedig sírva is mondom), mint Krisztus keresztének ellenségei, kiknek végök veszedelem, kiknek istenök a has, és dicsőségök gyalázatjokban vagyon, kik a földiekhez ragaszkodnak. A mi társalkodásunk pedig mennyekben vagyon, a honnét várjuk az Üdvözítőt is, a mi Urunk Jézus Krisztust, ki megújítja a mi alázatos testünket, hasonlóvá tévén az ő dicsőséges testéhez, azon erejénél fogva, melylyel mindent is alá vethet magának.

Idézi 112