Példabeszédek könyve 1

1 Salamonnak, Dávid fiának, Izrael királyának példabeszédei, 2 a bölcseség és fegyelem megtanúlására; 3 az okos igék értésére, és a tudomány oktatásának az igazság itélet és egyenesség elfogadására; 4 hogy a kisdedeknek eszesség, az ifjunak tudomány és értelem adassék. 5 A bölcs, hallván ezeket, bölcsebb leszen és az értelmes, ügyesség birtokába jut. 6 Megérti a példabeszédet és magyarázatot, a bölcsek igéit és azok talányait. 7 Az Úr félelme a bölcseség kezdete; a bölcseséget és tudományt megvetik a bolondok. 8 Hallgasd, fiam, atyád oktatását, és ne hagyd el anyád törvényét, 9 hogy ékszer adassék fejedre, és aranyláncz nyakadba. 10 Fiam! Ha hitegetnek téged a bűnösök, ne engedj nekik. 11 Ha mondják: Jer velünk, leselkedjünk a vér után, rejtsünk el kelepczéket az ártatlan ellen ok nélkül. 12 Nyeljük el őt, mint a pokol elevenen és egészen, mint a gödörbe szállót; 13 mindennemű drága jószágot fogunk találni, megtöltjük házainkat ragadománynyal. 14 Vess sorsot velünk, egy erszényünk legyen mindnyájunknak. 15 Fiam! Ne járj velök, tartóztasd vissza lábadat ösvényeiktől; 16 mert lábaik gonoszra futnak, és sietnek, hogy vért ontsanak. 17 De hiába vettetik hálló a madarak szemei előtt. 18 Ezek saját vérök ellen leselkednek, és önlelkök ellen forralnak ármányokat. 19 Igy minden fösvény utai; a birtokosok életét elragadják. 20 A bölcseség kinn szónokol, az utczákon adja szózatát. 21 A népsokaság főhelyén kiáltoz, a városkapuk ajtóiban hirdeti igéit, mondván: 22 Meddig szeretitek, kicsinyek, a gyermekséget? Meddig kivánják a bolondok azt, mi nekik ártalmas, és az esztelenek meddig gyűlölik a tudományt? 23 Térjetek meg az én dorgálásomra. Ime kitárom nektek lelkemet, és kijelentem nektek igéimet. 24 Azért, mivel híttalak, és vonakodtatok, kiterjesztettem kezemet, és nem volt, ki fölnézzen; 25 mivel megvetettétek minden tanácsomat, és dorgálásaimat elhanyagoltátok: 26 én is nevetni fogok veszteteken, és kicsúfollak, midőn rajtatok megtörténik, a mitől féltetek. 27 Midőn rátok rohan a hirtelen nyomorúság, és a végveszély, mint förgeteg elérkezik; midőn rátok jő a háborúság és szorongatás: 28 akkor segítségűl hínak engem, és nem hallgatom meg; korán fölkelnek, és nem találnak föl engem, 29 azért, mivel gyülölték a fegyelmet, és az Úr félelmét nem vették be, 30 nem nyugodtak meg tanácsomon, és rágalmazták minden feddésemet. 31 Annakokáért útjok gyümölcseit fogják enni, és tanácsaikkal elégíttetnek meg. 32 Az elpártolás öli meg őket, a kicsinyeket; és a szerencse veszti el őket, a bolondokat. 33 A ki pedig engem hallgat, rettegés nélkül fog nyugodni, és bővelkedni, menten a gonoszok félelmétől.