Példabeszédek könyve 10

A bölcs és balgatag, az igaz és az istentelen, a serény és a rest, az együgyű és fonák; szeretet és gyülölség; a nyelv gyümölcsei.

A bölcs fiú örvendezteti atyját, a bolond fiú pedig szomorúsága anyjának. Semmit sem használnak az istentelenség kincsei, az igazság pedig megszabadít a haláltól. Az Úr nem sanyargatja éhséggel az igaz lelkét, és az istentelenek ármányait fölforgatja. Szegénységet szerez a lassú kéz, az erősök keze pedig gazdagságot készít. A ki hazudságokra támaszkodik, a szeleket legelteti, és ugyanaz a röpülő madarakat kergeti. A ki aratáskor gyüjt, bölcs fiú; a ki pedig nyárban hortyog, szégyenvallás fia. Az Úr áldása az igaz fején; az istentelenek száját pedig gonoszság födi be. Az igaz emlékezete dicséretes, de az istentelenek neve elrothad. A bölcs szívű beveszi a parancsokat; a bolondot szája veri meg. A ki egyenesen jár, bátorsággal jár; a ki pedig megvesztegeti utait, kitudódik. A ki szemmel hunyorgat, fájdalmat szerez; és a bolondot szája veri meg. Élet ere az igaz szája; az istentelenek szája gonoszságot takar. A gyülölség versengést támaszt; a szeretet minden vétket befödöz. A bölcsnek ajakiban bölcseség találtatik, de vessző van annak hátán, kinél hiányzik az értelem. A bölcsek elrejtik a tudományt; a bolond szája pedig közel van a szégyenvalláshoz. A gazdag vagyona az ő erősségének városa; a szegények félelme az ő szűkölködésök. Az igaz munkája életre visz; az istentelen gyümölcse pedig bűnre. Élet utján van, ki fegyelmet tart, a ki pedig a dorgálást elhagyja, tévelyeg. A gyűlölséget elrejtik a hazug ajkak; a ki szidalmat szól, esztelen. A sok beszéd nincs bűn nélkül; a ki pedig mérsékli ajkait, igen okos. Választott ezüst az igaz ember nyelve; az istentelenek szíve pedig semmirekellő. Az igaz ajkai igen sokat tanítanak; a kik pedig tudatlanok, szívök szegénységében halnak el. Az Úr áldása meggazdagít, és nem jár azzal nyomorúság. A bolond mintegy nevetve cselekszi a bűnt; a bölcseség pedig okosság a férfiúnak. Mitől az istentelen fél, az jő rá; az igazak kivánsága megadatik. Mint az elmúló szélvész, úgy nem leszen az istentelen; az igaz pedig, mint az örök alap. A mi fogaknak az eczet, és szemeknek a füst: az a rest azoknak, kik őt küldötték. Az Úr félelme megszaporítja a napokat, az istentelenek esztendei megrövidíttetnek. Az igazak várakozása, vígaság; az istentelenek reménye pedig elvesz. Az Úr útja erősség az egyenes lelkűnek, de félelem azoknak, kik gonoszt cselekszenek. Az igaz nem mozdúl meg mindörökké; az istentelenek pedig nem fognak a földön lakni. Az igaz szája bölcseséget szül; a gonoszok nyelve elvesz. Az igaz ajkai ismerik a kedvességet, az istentelenek szája a gonoszságot.

Idézi 16