Példabeszédek könyve 14

A bölcseség dicsérete a háztartásban, és átalán a társas életben.

A bölcs asszony építi házát; az esztelen pedig a fölépűltet is lerontja kezeivel. Az igaz úton járó és az istenfélő lenézetik attól, ki gyalázatos úton jár. A bolond szájában a kevélység vesszeje; a bölcsek ajkai pedig megőrzik őket. A hol ökrök nincsenek, üres a jászoly; a hol pedig igen sok a vetés, ott nyilván van az ökör erőssége. A hív tanú nem hazug; az álnok tanú pedig hazudságot mond. A csúfoló bölcseséget keres, és nem talál; az okosok tudománya könnyű. Lépj eléje a bolond férfiúnak, és nem tudja az okosság ajkait. Az okos bölcsesége, hogy értse az ő útját, a bolondok esztelensége tévelygő. A bolond csúfolódik a bűnnel; de az igazak közt megmarad a kegyelem. A mely szív tudja lelke keserűségét, annak örömeibe nem elegyedik az idegen. Az istentelenek háza eltöröltetik; az igazak hajléki pedig virúlni fognak. Van oly út, mely az ember előtt igaznak látszik, de vége halálra viszen. A nevetés fájdalommal vegyülhet, és az öröm végét siralom foglalja el. Az ő utaival eltelik a bolond; és azt fölülhaladja a jó férfiú. Az együgyű minden szónak hisz; az okos vigyáz lépéseire. Az álnok fiú semmi jót nem várhat; a bölcs szolga cselekedetei pedig szerencsések lesznek, és útai egyenesek. A bölcs fél és távozik a gonosztól; a bolond túl teszi magát rajta, és bizakodik. A türelmetlen bolondságot tesz, és a ravasz ember gyűlöletes. A kicsinyek bolondságot öröklenek; az okosok várják a tudományt. A gonoszok le fognak borúlni a jók előtt; és az istentelenek az igazak kapui előtt. Még felebarátja előtt is gyülöletes a szegény; a gazdagok baráti pedig sokan vannak. A ki lenézi felebarátját, vétkezik; a ki pedig könyörűl a szegényen, boldog leszen. A ki hiszen az Úrban, szereti az irgalmasságot. Tévelyegnek, a kik gonoszt cselekesznek; az irgalom és igazság jót szerez. Minden munkában van bővelkedés; de a hol sok a szó, ott gyakori a szűkölködés. A bölcsek koronája az ő gazdagságuk; a bolondok balgatagsága esztelenség. A hív tanú megszabadítja a lelkeket; a ravasz hazudságokat szól. Az Úr félelmében van az erősség bizodalma, és fiainak reményök leszen. Az Úr félelme élet forrása, hogy a halál romlását kikerűljék. A nép sokaságában a király méltósága, és a köznép kevés számában a fejedelem gyalázata. A ki tűr, sok okossággal vezéreltetik; a ki pedig nem tűr, fölmagasztalja bolondságát. A test élete a szív egészsége; tetemek rothadása az irigység. A ki szidalmazza a szegényt, gyalázza annak teremtőjét; tiszteli pedig, a ki könyörűl a szegényen. Gonoszsága miatt vettetik el az istentelen; az igaz pedig halálakor bízik. Az okos szivében nyugszik a bölcseség, és akármely tudatlant oktat. Az igazság fölemeli a nemzetet; a bűn pedig szegényekké teszi a népeket. Az értelmes szolga kedves a királynál; a haszontalan szenvedni fogja haragját.

Idézi 13