Példabeszédek könyve 21

Isten gondviseléséről. Különféle tanitások.

Mint a vizek folyásai, úgy a király szive az Úr kezében, a hová akarja, oda hajtja azt. A férfiú, minden útja igaznak látszik előtte; de az Úr a szíveket méri. Irgalmasságot és itéletet cselekedni, inkább tetszik az Úrnak, mint az áldozatok. A szemek fönhéjázása a szivnek fölfuvalkodása; az istentelenek szövétneke a bűn. Az erősnek gondolatai mindig bővelkedéssel járnak; minden rest pedig mindenkor szűkölködésben vagyon. Ki a hazudság nyelvével gyüjt kincseket, hiábavaló és esztelen, és a halál tőrébe akad. Az istentelenek ragadományai megbuktatják őket, mert nem akarják tenni, a mi igaz. A férfiúnak elveteműlt útja idegen út; a ki pedig tiszta, annak cselekedete igaz. Jobb a padlás szegletében ülni, mint a versengő asszonynyal, és még közös házban. Az istentelen lelke gonoszt kiván, nem könyörűl felebarátján. Megbüntettetvén az istentelen, bölcsebb lesz az együgyű; és ha a bölcset követi, tudományt szerez. Az igaz gondolkodik az istentelen házáról, hogy az istenteleneket elvonja a gonoszoktól. A ki bedugja fülét a szegény kiáltására, ő is kiáltani fog, de nem hallgattatik meg. A titkon adott ajándék eloltja a haragot, és a kebelbe rejtett adomány a legnagyobb boszankodást. Az igaznak öröm itéletet tenni, és félelem a gonosztevőknek. A mely férfiú letéved a tudomány útjáról, az óriások gyülekezetében lesz lakása. A ki szereti a lakmározást, szűkölködni fog; a ki szereti a bort és kövéreket, nem gazdagúl meg. Az igazért adatik az istentelen, és a jámborokért a gonosz. Jobb a pusztaságon lakni, mint versengő és haragos asszonynyal. Kivánatos kincs és olaj van az igaz házában; és az esztelen ember azt eltékozolja. Ki az igazságot és irgalmasságot követi, életet talál, igazságot és dicsőséget. Az erősök városába fölmegy a bölcs, és lerontja erejét, melyben az bízott. A ki megőrzi száját és nyelvét, szorongatásoktól őrzi meg lelkét. A kevély és nagyravágyó, tudatlannak hivatik, a ki haragból gyakorolja a kevélységet. A kivánságok megölik a restet, mert kezei semmit sem akarnak munkálkodni; egész nap ohajt és kiván; a ki pedig igaz, adakozik és meg nem szünik. Az istentelenek áldozatai utálatosak, mert bűnből áldoztatnak. A hazug tanú elvesz, az engedelmes férfiú győzelemre szól. Az istentelen férfiú megkeményíti orczáját szemtelenűl; a ki pedig igaz, megjobbítja útját. Nincs bölcseség, nincs okosság, nincs tanács az Úr ellen. A ló fölkészíttetik a harcz napjára, de az Úr adja a győzedelmet.

Idézi 12