Példabeszédek könyve 23

1 Mikor leülsz, hogy a fejedelemmel egyél, szorgalmasan vigyázz, mik tétettek eléd, 2 és a kést tedd torkodra, ha különben lelked hatalmadban vagyon. 3 Ne kivánd meg annak étkeit, kinél a hazudság kenyere vagyon. 4 Ne törekedjél, hogy meggazdagúlj, hanem vess határt okosságodnak. 5 Ne emeld szemeidet a javakra, melyek tieid nem lehetnek; mert tollakat szereznek magoknak, mint a sasok, és az ég felé röpülnek. 6 Ne egyél az irigy emberrel, és ne kivánd meg az ő étkeit; 7 mert mint varázsló és jósló, úgy beszél arról, mit nem tud. Egyél, igyál! azt mondja neked, pedig szíve nincs teveled. 8 A mely étkeket megettél is, kihányod, és elvesztegeted szép beszédeidet. 9 Az esztelenek füleibe ne szólj, mert megvetik a te beszéded tanitását. 10 Ne illesd a kicsinyek határait; és ne menj az árvák szántóföldjébe, 11 mert az ő rokonuk erős; és ő itéli meg ellened azok ügyét. 12 Hajtsd szívedet a tanitásra és füleidet a tudomány igéire. 13 A gyermektől ne vond meg a fegyelmet; mert ha megvered őt vesszővel, nem hal meg. 14 Te vesszővel vered őt, és lelkét megszabadítod a pokoltól. 15 Fiam! ha szíved bölcs leend, szívem örvendezni fog veled, 16 és vigadnak az én veséim, midőn ajakid igazat szólanak. 17 Ne irigykedjék szíved a bűnösökre, hanem az Úr félelmében légy napestig; 18 mert reménységed leszen utóljára, és nem hiúsúl meg várakozásod. 19 Halljad, fiam, és légy bölcs, és az úton igazgasd szivedet. 20 Ne légy a dőzsölők lakomáiban, se azok tobzódásaiban, kik húst hordanak egybe eledelre; 21 mert a dőzsölők és az étkeket egybehordók megemésztetnek, és a szunnyadozás rongyokba öltözködik. 22 Hallgasd atyádat, ki téged nemzett; és ne vesd meg anyádat, mikor megöregszik. 23 Vedd meg az igazságot, és el ne add a bölcseséget és tudományt és értelmet. 24 Örömmel örvend az igaz atyja; ki bölcset nemzett, öröme van benne. 25 Örűljön atyád és anyád, és örvendezzen, a ki téged szült. 26 Add nekem, fiam, a te szívedet, és szemeid őrizzék meg útaimat; 27 mert mély verem a parázna személy, és szoros kút az idegen asszony. 28 Leselkedik az úton, mint a tolvaj, és a kiket vigyáztalanoknak lát, megöli. 29 Kinek jaj? ki atyjának jaj? kinek van háborgása? ki esik verembe? kinek vannak ok nélkül sebei? kinek vörösek szemei? 30 Nemde azoknak, kik bor mellett mulatoznak, és a poharak ürítgetésében szorgalmatosak? 31 Ne nézd a bort, mikép sárgállik, midőn színe az üvegben ragyog; édesdeden megyen be, 32 de utóljára megmar, mint a kigyó, és mint a basiliskus, mérget áraszt. 33 Szemeid a külföldi asszonyok után fognak nézni, és szíved ferdeségeket szól. 34 És leszel, mint a tenger közepén aluvó, és mint az elszunnyadott kormányos, ki elvesztette a kormányt; 35 és mondani fogod: Megvertek engem, de nem fájt; vontak engem, és nem érzettem; mikor ébredek föl, és találok ismét bort?