Példabeszédek könyve 26

1 Mint hó a nyárhoz, és eső az aratáshoz, a dicsőség oly illetlen a bolondhoz. 2 A mint tovaröpül a madár, és odább száll a veréb, úgy az ok nélkül mondott átok senkire sem száll. 3 A lónak ostor, a szamárnak kötőfék, és az esztelennek hátára vessző kell. 4 Ne felelj a bolondnak az ő bolondsága szerint, hogy ne légy hozzája hasonló. 5 Felelj a bolondnak az ő bolondsága szerint, hogy ne látassék bölcsnek önmaga előtt. 6 Sánta lábú és hamisságivó, ki bolond követ által izeni az igéket. 7 Mint a sántának hiába vannak szép szárai, úgy nem illik bolond szájába a példabeszéd. 8 Mint a ki követ vet Merkur rakására, úgy a ki tisztességet teszen az esztelennek. 9 Mintha tövis nőne a részeg kezében, olyan a példabeszéd bolondok szájában. 10 A törvény véget vet a pöröknek; és ki a bolondot hallgatásra bírja, haragot enyhít. 11 Mint az eb, mely visszatér okádására, úgy az esztelen, ki bolondságát megújítja. 12 Láttál-e embert, ki maga előtt bölcsnek tetszik? Nagyobb reménység lehet a bolondhoz, mint hozzá. 13 Azt mondja a rest: Oroszlán van az úton, és nőstényoroszlán az utczákon. 14 Mint az ajtó forog sarkában, úgy a rest az ő ágyában. 15 A rest hóna alá dugja kezét, és nagy dolog azt szájához vinnie. 16 Bölcsebbnek véli magát a rest, bölcs mondásokat szóló hét férfiúnál. 17 Mint a ki füleinél ragadja meg az ebet, úgy jár, a ki átmenvén, tűrhetlenűl más versengésébe elegyedik. 18 A mint vétkes az, ki nyilakat és dárdákat vet ki megölésre: 19 úgy azon ember, ki álnoksággal árt barátjának, és mikor rajta érik, azt mondja: Tréfából cselekedtem. 20 Mikor elfogy a fa, elalszik a tűz: ha elvonják a fondorlót, megszűnnek a háborgások. 21 Mint holt szén az eleven szénnek, és fa a tűznek: olyan a haragos ember a háborgásoknak gerjesztésére. 22 A fondorló igéi együgyűeknek látszanak, de behatnak a test belső részeire. 23 Mint ha ezüst salakkal akarnád ékesíteni a cserépedényt, olyanok a fölfuvalkodott ajkak igen gonosz szívvel egyesűlve. 24 Ajakiról ismertetik meg az ellenség, midőn szivében álnokságot forral. 25 Mikor leereszkedik szavával, ne higy neki; mert hét gonoszság van szivében. 26 Ki a gyűlölséget álnokúl takargatja, gonoszsága nyilvánossá lesz a gyülekezetben. 27 A ki másnak vermet ás, maga esik bele, és a ki követ hengerget, visszafordúl rája. 28 Az álnok nyelv nem szereti az igazságot; és a sima száj romlást szerez.