Példabeszédek könyve 27

Az öndicséret, harag és hizelgés roszaltatik; a barátság szelídség az övéiről gondoskodás ajánltatik.

Ne dicsekedjél a holnappal, nem tudván, mit szül a jövő nap. Más dicsérjen téged, és nem a te szád; az idegen, és nem a te ajkaid. Nehéz a kő, és súlyos a fövény: de a bolond haragja mind a kettőnél nehezebb. A haragnak nincs irgalmassága, sem a kitörő dühösségnek; és a fölingerültnek rohamát ki állhatja meg? Jobb a nyilvános dorgálás, mint az eltitkolt szeretet. Jobbak a szeretőtől vett sebek, mint a gyülölő álnok csókjai. A megelégedett lélek letapodja a lépesmézet; és az éhező lélek a keserűt is édes gyanánt fogadja. Mint a fészkéből elköltöző madár, olyan a maga helyét elhagyó férfiú. Kenettel és különféle illatokkal gyönyörködik a szív; és barátjának jó tanácsával édesíttetik a lélek. Barátodat és atyád barátját el ne hagyd; és atyádfia házába be ne menj nyomorúságod napján. Jobb a szomszéd közel, mint az atyafi távol. Tanúlj bölcseséget, fiam, és vidámítsd föl szívemet, hogy felelhess meg beszéddel a rágalmazónak. Az okos látván a gonoszt, elrejtezik; az együgyűek tovább mennek, és kárt vallanak. Vedd el ruháját, ki kezes lett a külföldiért, és az idegenekért végy zálogot tőle. A ki felebarátját nagy szóval áldja, éjjel fölkelvén, hasonló leszen az átkozóhoz. A csurgó ereszet hideg időben, és a versengő asszony, egymáshoz hasonlók; a ki azt visszatartaná, mint ki a szelet tartaná, és az olajat akarná fogni kezével. Vas vassal élesíttetik meg, és az ember felebarátjának élesíti látását. A ki fügefát tart, eszik annak gyümölcséből; és a ki urának őrzője, megdicsőíttetik. Mint a vizekben elétűnik a belenézők orczája: úgy az emberek szívei tárvák az okosak előtt. A pokol és veszedelem soha be nem telnek; hasonlóképen az emberek szemei is telhetetlenek. Mint az ezüst megpróbáltatik tégelyben, és az arany kemenczében: úgy próbáltatik meg az ember a dicsérő szája által. A gonosz szíve gonoszt keres, az igaz szív pedig tudományt keres. Ha törővel verve mozsárban töröd is a bolondot, mint az árpadarát, mégsem vétetik el tőle bolondsága. Gondosan ügyelj marhádra, és tartsd szemmel nyájadat; mert nem lesz mindenkor hatalmad, hanem a korona nemzedékről nemzedékre adatik. Ha a rétek kinyílnak, és a zöldellő füvek kitűnnek, és széna gyűjtetik a hegyekről: a bárányok megadják a ruhát, és a gödölyék a mező árát. Elég kecsketejed lesz élelmedre és házi szükségedre és szolgálóid eledelére.

Idézi 10