Példabeszédek könyve 29

1 Azon emberre, ki a dorgálót nyakaskodva megveti, hirtelen veszedelem jő, melyet nem követ fölépűlés. 2 Az igazak sokasúlásában örvend a község; mikor az istentelenek fölveszik a fejedelemséget, sóhajt a nép. 3 A férfiú, ki szereti a bölcseséget, örvendezteti atyját; a ki pedig parázna személyeket tart, elveszti jószágát. 4 Az igaz király fölemeli az országot; a fösvény férfiú, megrontja azt. 5 Az ember, ki hizelkedő és tettetett beszédekkel szól barátjának, hállót vet az ő lépéseinek. 6 A bűnt tevő gonosz férfiút bekeríti a tőr; az igaz pedig áldva örűl. 7 Az igaz tudja a szegények ügyét: az istentelennek nincs semmi tudománya. 8 A mirigyes emberek fölzavarják a várost; a bölcsek pedig elhárítják a haragot. 9 A bölcs férfiú, ha bolonddal vetekedik, akár haragudjék, akár nevessen, nem talál nyugtot. 10 A vérszopó férfiak gyűlölik az együgyűt; az igazak pedig fölkeresik az ily lelket. 11 Egész indulatát kimutatja a bolond; a bölcs elhalasztja és továbbra tartja. 12 A fejedelemnek, ki örömest hallgatja a hazudság igéit, minden szolgája istentelen. 13 A szegény és a hitelező találkoznak; mind a kettőt az Úr világosítja meg. 14 A királynak, ki a szegényeket igazságban itéli, királyi széke megerősödik mindörökké. 15 A vessző és dorgálás bölcseséget ad; a mely gyermek pedig maga akaratjára hagyatik, megszégyeníti anyját. 16 Az istentelenek megsokasodásában, megsokasodnak a vétkek is; de az igazak meglátják azok romlását. 17 Oktasd fiadat, és megvigasztal téged, és gyönyörűséget ad lelkednek. 18 Mikor a jövendölés megfogyatkozik, elszéled a nép; de boldog az, ki megőrzi a törvényt. 19 A szolgát nem lehet szókkal tanítani, mikor érti, a mit mondasz, és nem akar felelni. 20 Láttál-e beszédében hirtelenkedő embert? inkább bolondságot várhatni tőle, mint jobbúlást. 21 Ki gyermekségétől gyengén neveli szolgáját, azután engedetlennek fogja őt találni. 22 A haragos férfiú háborgást indít; és a ki könnyen megharagszik, hajlandóbb a vétekre. 23 A kevélyt megalázás követi; és az alázatos lelkűt felemeli a dicsőség. 24 Ki a tolvajjal részes, gyülöli önlelkét; hallja az esküdtetést, és nem tesz jelentést. 25 Ki az embertől fél, hamar elesik; ki az Úrban bízik, fölemeltetik. 26 Sokan kivánkoznak a fejedelem színe elé, de mindenkinek itélete az Úrtól jő. 27 Az igazak utálják az istentelen férfiút; és az istentelenek gyülölik azokat, kik az igaz úton járnak. Az igét megőrző fiú kivül lesz a veszedelmen.