Példabeszédek könyve 5

1 Fiam! figyelmezz bölcseségemre, és okosságomra hajtsd füledet, 2 hogy óvatos és meggondoló légy, és ajakid megtartsák az oktatást. Ne figyelj az asszony álnokságára; 3 mert a parázna személy ajkai csepegő lépesméz, és torka simább az olajnál; 4 de utója keserű, mint az üröm, és éles, mint a kétélű kard. 5 Lábai halálra szállanak, és lépései pokolba hatnak. 6 Nem járnak az élet ösvényén, léptei változók és vizsgálhatlanok. 7 Most azért, fiam, hallgass rám, és szájam igéitől el ne távozzál. 8 Messze távoztasd tőle utadat, és ne közelgess háza ajtajához; 9 ne add idegeneknek tisztességedet, és esztendőidet a kegyetlennek; 10 netalán idegenek költözzenek értékeddel, és keresményed más házába jusson; 11 s te végre nyögj, miután megemésztetted húsodat és testedet, mondván: 12 Miért utáltam meg a fegyelmet, s nem engedett szívem a dorgálásoknak, 13 és nem hallgattam tanitóim szavát, és oktatóimhoz nem hajtottam fülemet? 14 Csaknem minden gonoszba jutottam a község- és gyülekezetnek közepette. 15 Igyál vizet a te csatorna-vermedből, és kutad forrásaiból. 16 Folyjanak ki kútforrásaid, és osztogasd vizedet az utczákon. 17 Egyedűl tieid legyenek azok, és ne részesűljenek veled az idegenek. 18 Legyen áldott a te forrásod, és vigadj ifjuságod feleségével, 19 a te szerelmes őzecskéddel és igen kedves őzikéddel; emlői részegítsenek téged minden időben, és szerelmében gyönyörködjél szüntelen. 20 Miért tévednél, fiam, idegen után, és kéjelegnél más kebelén? 21 Az Úr nézi az ember utait, és szemmel tartja minden lépését. 22 Saját gonoszságai fogják meg az istentelent, és bűnei köteleivel kötöztetik meg. 23 Ő meghal, mert nem volt fegyelme, és bolondságának sokaságában eltévelyedik.