Példabeszédek könyve 6

1 Fiam! Ha kezes lettél barátodért, idegennek adtad kezedet, 2 le vagy kötelezve szád igéivel, és megfogva tulajdon beszédeiddel. 3 Cselekedd azért, a mit mondok, fiam! és szabadítsd ki magadat, mert felebarátod kezébe akadtál. Eredj, siess, költsd fel barátodat. 4 Ne engedj álmot szemeidnek, se szunnyadást szempilláidnak. 5 Menekedjél ki, mint az őzecske a kézből, és mint a madár a madarász kezéből. 6 Eredj a hangyához, oh rest! És szemléld az ő utait, és tanúlj bölcseséget. 7 Neki nincs vezérlője, sem tanitója, sem fejedelme, 8 nyárban mégis eledelt szerez magának, és aratáskor begyűjti élelmét. 9 Meddig aluszol? oh rest! mikor kelsz föl álmodból? 10 Egy kevéssé alszol, egy kevéssé szunydogálsz, egykevéssé összeteszed kezeidet, hogy aludjál; 11 és rád jő a szűkölködés, mint útonálló, és a szegénység, mint fegyveres férfiú. Ha pedig serény leszesz, aratásod olyan lesz, mint a kútforrás, és a szűkölködés messze fut tőled. 12 A hitszegő ember haszontalan férfiú; gonosz szájjal jár. 13 Szemeivel int, lábával tapod, ujjával szól, 14 álnok szivvel gonoszt forral, és minden időben versengéseket hint. 15 De ennek hirtelen eljő veszedelme, hamar eltiportatik, és nem lesz többé orvossága. 16 E hatot gyülöli az Úr, és a hetediket utálja lelke: 17 A kevély szemeket, a hazug nyelvet, az ártatlan vért ontó kezeket, 18 s gonosz gondolatokat forraló szívet, a gonoszra sietve futó lábakat, 19 a hazudságokat beszélő hamis tanút, és azt, ki az atyafiak közé visszavonásokat hint. 20 Tartsd meg, fiam, atyád parancsait, és el ne hagyd anyád törvényét. 21 Kösd azokat szüntelen szívedre, és tedd nyakad körűl. 22 Mikor jársz, veled járjanak; mikor aluszol, őrizzenek téged; és fölébredvén, azokkal szólj; 23 mert a parancsolat szövétnek, a törvény világosság, és a fegyelem dorgálása az élet útja: 24 hogy megőrizzenek téged a gonosz asszonytól, és az idegen hizelkedő nyelvétől. 25 Meg ne kivánja szived annak szépségét, és meg ne fogassál az ő hunyorgásaival; 26 mert a paráznaszemély jutalma alig ér egy kenyeret, az ily asszony pedig a férfiú drága lelkét fogja meg. 27 Elrejtheti-e ember a tüzet kebelében, hogy ruhái ne égjenek? 28 Avagy járhat-e eleven szenen, hogy meg ne égjenek talpai? 29 Igy a ki bemegyen felebarátja feleségéhez, nem lesz tiszta, ha azt illeti. 30 Nem oly nagy vétek, midőn valaki lop, mert azért lop, hogy éhező lelkét kielégítse; 31 és mégis, ha rajta kapják, hétannyit fizet, és házának minden vagyonát odaadja. 32 De a ki házasságtörő, a szívnek fogyatkozása miatt elveszti lelkét. 33 Szégyent és gyalázatot gyüjt magának, és gyalázata nem töröltetik el; 34 mert a férfiú féltékenysége és haragja nem fogja kimélni a boszúállás napján, 35 és senki könyörgésének sem fog engedni, s váltságúl még igen sok ajándékot sem fogad el.