Példabeszédek könyve 7

1 Fiam! őrizd meg beszédeimet, és parancsaimat rejtsd el magadnak. 2 Fiam! tartsd meg parancsaimat, és élni fogsz; és törvényemet, mint szemed fényét. 3 Kösd azt ujjaidra, ird azt szíved tábláira. 4 Mondjad a bölcseségnek: Nővérem vagy; és az okosságot híjad barátnédnak; 5 hogy megőrízzen téged a külföldi asszonytól és az idegentől, ki édesget igéivel. 6 Mert házam ablakáról a rostélyon át néztem, 7 és látok fiatalokat, nézem a balgatag ifjút, 8 ki átmegy az utczán a szegletnél és közel annak háza utjához, 9 alkonyatkor jár, napszállat után, az éj sötétségében és homályában. 10 És ime eléje jött egy asszony, bujaékességben, készen a lelkek megejtésére, csacsogó és állhatatlan, 11 nyugodni nem tudó, ki nem maradhat lábain a házban, 12 majd ottkünn, majd az utczákon, majd a szegleteknél leselkedik. 13 És megragadván az ifjút, megcsókolja, és szemtelen arczczal hízelkedik, mondván: 14 Áldozatokat fogadtam egészségemért, és ma teljesítém fogadásaimat; 15 azért jöttem ki eléd, kivánva téged látni, és rád találtam. 16 Felékesítém ágyamat zsinórokkal, befödtem egyiptomi tarka szönyegekkel, 17 meghintettem ágyasházamat mirrhával és áloéval és fahéjjal. 18 Jere, részegűljünk meg emlőkkel, és gyönyörködjünk a kivánatos ölelkezésekben, mig fölvirad a nap; 19 mert férjem nincs itthon igen messze útra ment, 20 egy zacskópénzt vitt magával, és csak holdtölte napjára tér vissza házához. 21 Behállózta őt a sok beszéddel, és ajakinak hízelgéseivel vonta őt. 22 Ki azonnal követé, mint a vágóra vitt ökör, és mint az ugrándozó bárány; nem értvén a bolond, hogy bilincsekbe vonatik, 23 mignem a nyil átjárja máját; mint mikor a madár tőrbe siet, és nem tudja, hogy életveszélyben jár. 24 Most tehát, fiam, hallgass engem, és figyelmezz szám igéire: 25 Ne hajoljon elméd annak utaira, és ne hagyd magadat megcsalatni annak ösvényei által; 26 mert sokat megsebesített és elejtett, és az igen erősek is megölettek általa. 27 Pokol utai az ő háza, áthatván a halál belső helyeire.