Példabeszédek könyve 8

1 Nem kiáltoz-e a bölcseség? és az okosság nem hallatja-e szavát? 2 A nagy és magas helyek tetején, az úton, az ösvények közepén állván, 3 a város kapui mellett, sőt az ajtóban szól, mondván: 4 Oh férfiak! hozzátok kiáltok, és az én szóm az emberek fiaihoz. 5 Kicsinyek! tanúljatok okosságot; és esztelenek, okúljatok. 6 Halljátok meg, mert nagy dolgokról szólok, és megnyilnak ajakim, hogy igazat hirdessenek. 7 Igazságról szól meggondolva torkom, és ajakim utálják az istentelent. 8 Minden beszédeim igazak, nincs azokban semmi hamis, sem fonák. 9 Igazak az értelmeseknek, és egyenesek a tudományt megtalálóknak. 10 Vegyétek oktatásomat, és nem a pénzt; a tudományt válaszszátok inkább, mint az aranyat. 11 Mert jobb a bölcseség minden drágaságnál; és ahhoz semmi kivánatos dolog sem hasonlítható. 12 Én, bölcseség, a tanácsban lakom, és jelen vagyok az értelmes gondolatokban. 13 Az Úr félelme gyülöli a gonoszt; a fölfuvalkodást és kevélységet, a gonosz útat és a kétnyelvű szájat utálom. 14 Enyém a tanács és igazság, enyém az okosság, enyém az erősség. 15 Általam országolnak a királyok, és végeznek igazat a törvényszerzők. 16 Általam uralkodnak a fejedelmek, és végeznek igazságot a hatalmasok. 17 Én az engem szeretőket szeretem; és a kik korán vigyáznak rám, megtalálnak engem. 18 Nálam van a gazdagság és dicsőség, a jeles kincsek és az igazság; 19 mert jobb az én gyümölcsöm az aranynál és drágakőnél, és az én terményeim a választott ezüstnél. 20 Az igazság utain járok az itélet ösvényeinek közepette, 21 hogy meggazdagítsam az engem szeretőket, és azok kincstárát megtöltsem. 22 Az Úr bírt engem utai kezdetén, mielőtt valamit teremtett kezdettől. 23 Öröktől fogva elrendeltettem és régóta, mielőtt a föld lett. 24 Még nem voltak a mélységek, és én már fogantattam vala; még a vizek kútforrásai ki nem fakadtak; 25 még a hegyek nagy tömegben meg nem állapodtak; a halmok előtt születtem én. 26 Még a földet nem teremtette, és a folyóvizeket és a földkerekség sarkait. 27 Mikor az egeket készité, jelen voltam; mikor bizonyos törvénynyel kerítést vont a mélységek körűl, 28 mikor az egeket ottfenn megerősíté, és megmérte a vizek kútait, 29 mikor a tengernek kimérte határát, és törvényt adott a vizeknek, hogy át ne menjenek határaikon; mikor a földnek alapokat vetett; 30 ővele voltam, mindeneket elrendezvén, és gyönyörködtem naponkint, mulatván előtte minden időben, 31 mulatván a föld kerekségén; és gyönyörűségem, az emberek fiaival lenni. 32 Most tehát, fiaim, hallgassatok engem: Boldogok, a kik megőrzik utaimat. 33 Hallgassátok az oktatást, és legyetek bölcsek, és el ne vessétek azt. 34 Boldog ember, ki engem hallgat, és ki ajtómnál vigyáz naponkint, és várakozik ajtóm felénél. 35 A ki engem megtalál, életet talál, és üdvösséget merít az Úrtól. 36 A ki pedig ellenem vét, lelkét sérti meg. Mindazok, kik engem gyülölnek szeretik a halált.