Zsoltárok könyve 102

1 A szegény imádsága, midőn szorongattaték, és az Úr színe előtt kiönté könyörgését. 2 Uram! hallgasd meg imádságomat, és az én kiáltásom jusson hozzád. 3 Ne fordítsd el tőlem a te orczádat; a mely nap szorongattatom, hajtsd hozzám füledet; a mely nap segítségűl hílak téged, azonnal hallgass meg engem. 4 Mert mint a füst, elenyésznek az én napjaim, és tetemeim mint a forgács elszáradnak. 5 Levágattam, mint a széna, és szívem kiszáradott, úgy hogy elfeledtem enni kenyeremet. 6 Az én nyögésem szava miatt csontom húsomhoz ragadott. 7 Hasonló lettem a pusztaság pelikánjához; olyan lettem, mint a bagoly az ő lakhelyén. 8 Virasztok és olyan lettem, mint a magányos madár a háztetőn. 9 Napestig gyaláznak engem az én ellenségeim; és a kik dicsértek engem, ellenem esküsznek. 10 Mert a kenyeret hamuban eszem, és italomat sírással vegyítem 11 a te haragod és boszankodásod miatt; mert fölemelvén, levetettél engem. 12 Napjaim mint az árnyék hanyatlanak, és én mint a széna elszáradok. 13 Te pedig, Uram, mindörökké megmaradsz, és a te emlékezeted nemzedékről nemzedékre. 14 Te fölkelvén, könyörűlni fogsz Sionon; mert ideje, hogy rajta könyörűlj, mert eljött ideje. 15 Mivel kedvesek szolgáidnak az ő kövei, és romján sajnálkoznak. 16 És a népek félni fogják a te nevedet, Uram! és a föld minden királyai a te dicsőségedet. 17 Mivelhogy az Úr fölépíti Siont, és láttatni fog az ő dicsőségében, 18 az alázatosok imádságát tekintetbe veszi, és nem veti meg azok könyörgését. 19 Irassanak meg ezek a jövő nemzedéknek; és a teremtendő nép dicsérni fogja az Urat; 20 mert letekintett az ő szent magasságából; az Úr mennyből a földre tekintett: 21 hogy meghallja a foglyok sóhajtásait, és föloldja a megöltek fiait: 22 hogy hirdessék az Úr nevét Sionban, és az ő dicséretét Jerusalemben, 23 midőn a népek és királyok egybegyűlnek, az Úrnak szolgálandók. 24 Erre felelt neki ő életereje javában: Napjaim kevés számát jelentsd meg nekem. 25 Ne szólíts ki engem napjaim felén; a te esztendeid nemzedékről nemzedékre. 26 Kezdetben, Uram, te alapítottad a földet, és az egek kezeid alkotmányai. 27 Ezek elmúlnak, te pedig megmaradsz; mind elavúlnak, mint a ruha, és mint az öltözetet, elváltoztatod azokat, és elváltoznak; 28 te pedig ugyanaz vagy, és esztendeid nem fogynak el. 29 Szolgáid fiainak lakásuk lesz nálad, és ivadékuk megmarad mindörökké.